Hello World - revízió, egy év blogolás, Izraelnek Két Tengere

2010 november 6 - án volt egy éve, hogy elindítottam a blogolást.
Akkoriban nem volt még teljesen tiszta, ennek az oka, célja. Most sem tudnék programot megfogalmazni, de a lényeg azt hiszem ott is le van írva. Elindultam a "végtelen sivatagban". Akkoriban terveztem, hogy írni fogok az izraeli utazásomról, amelyről azelőtt néhány nappal tértem haza. Ennek most már szintén több mint egy éve. Fel sem fogom. Mivel annyi inger, hatás, élmény, gondolat, érzés, kép, szimbólum és a "tanításnak akármi szele" ért ott kint, néha úgy éreztem identitásválságban küzdök. Erről talán majd később bővebben. Egyébként ezt a beszámolót még meg kell írjam, melynek ez a most következő leírás része szeretne lenni.

Izraelnek földjén Két Tó terül el. Tengernek is mondják őket. Kitalálhattuk melyek ezek. Az egyik a Galileai-tenger, Tiberias mellett, a Bibliában Genezáret, avagy Kinneret  (szerintem ez nagyon szép szó, azért írtam ide). A másik pedig a Holt-tenger. Mindkettőt volt szerencsém látni, hála az Úrnak, és kedves Nagybátyámnak. Gyönörű látvány. Fantasztikus, ahogy a horizontot figyeled, mintha feloldódnának benne a színek és a formák, a terek és a felületek. Mintha az egész csak egy kerete lenne annak, amiben feloldódni képes. Ez a két víz - ahogy ezt az elmúlt héten megtudhattam - egy példázat.

A Teremtő Krisztus gyönyürű tanítása. A Holt-tenger, lefolyástalan tó, vizét nem adja tovább (hacsak az ipari felhasználást nem vesszük annak), nincs összeköttetésben a Tengerrel, és ezért ahogy a neve is mutatja: halott. Katasztrófa fenyegeti, sőt már két részre szakadt, élővilága igen korlátozott. Körülveszi a Júdeai-sivatag, mely egyébként puszta kietlenségével is csodálatos. A hőmérséklet olyan 40 Celsius-fok felett járhatott, mikor én ott voltam. Prototípusa ez annak a "végtelen sivatagnak", melyben elindulni szándékoztam virtuálisan vagy szellemileg, de végül egy kikötő mólójának legvégén lyukadtam ki a szintén "végtelen tenger" mellett.

Ennek prototípusa lehetne akár a Genezáret, mely ugyan nem végtelen és mégis az. A Galileai-tenger emlékeztetett engem a Balatonra és vidékére. Akár ezt is mondhattam volna, mint "végtlelen tenger mintát", mivel ez a szó a fizikai korlátokat nem tükrözi. Környezete gyönyörűen burjánzó, a legkülönfélébb élénk színű virágokkal tarkított cserjéktől kezdve a sudár pálmákig, a természet sok-sok csodálatos gyümölcse megtalálható itt. Ellentétben a sivatag zord szikláival, itt szelíd lankákon és füves dombokon nyugodhat meg szemünk, de azért szilaj hegyek itt is láthatók. De még felemelőbb az a tény, hogy eme tenger felszínét borították a Megváltó  Messiás lábnyomai; ezen  Ő "méne a tengeren járva". Ez volt melyet lecsendesített mikor a kétségbeesett tanítványok viharba sodródtak. Szólt "és elállt a szél, és lőn nagy csendesség." Micsoda nagyszerű csendesség, a tengeren melyet Jézus Szava teremt! 

A különbség tehát ennyi. Mindkét tenger szemet gyönyörködtető, mindkét tenger tele van emlékekkel, de az egyik nem adja tovább, amit kapott ezért holt, a másik pedig élő. Élő, mert amit kap, azt továbbadja, így kap még többet, és ha szegény is, egyre gazdagabb lesz. Így válik a Végtelen Sivatagból, Végtelen Tenger. Talán ezzel mondtam el blogom egyik célját.  Ahogy Ézsaiás próféta is megfogalmzta már:
"Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem. És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el; 
(...)

Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik."

Keleti Pályaudvar

22:06

Budapest

Keleti pályaudvar

A vonatról való leszállás után kissé mélázva ácsorogtam a peronon.

A három órás út utolsó szakaszát bóbiskolva töltöttem, s mikor már a földön álltam, sem voltam egészen éber.

Az álom pókocskái még át meg átszőtték szempilláimat kusza hálóikkal, így szemem fedelei kissé elnehezülten ereszkedtek lefelé.

Majd tekintetemet az égre emelve, annak tompa és semmitmondó feketeségén túl, egyetlen csillagot nem láttam. A sápadt, sárga fényű kandeláberek és egyéb fényforrások, mintegy vákuumként szívták el a csillagos égbolt derengő látványát.

Egyetlen csillag mégis ott ragyogott megfélemlíthetetlenül. Valójában nem is csillag volt az. Bolygócsillag, régies szóval élve. Jupiter.

Fényesen ragyogott, mint az igazság a legnagyobb sötétségben.

Ekkor, mint a drogtól elgyötört elmébe, mely a bódult állapotból a valóságra ébred, belémhasított a felismerés:

az Igazság a Sötétségben fénylik...

"És a világosság a sötétségben fénylik,

 de a sötétség nem fogadta be azt."

Izrael földjén tett utazásom során, a helyieknek köszönhetően tettem szert az ismeretre, miszerint a bolygók elnevezései ott mások, mint az Európában megszokott és a csillagász szakmában hivatalosan elfogadott.

Jupiter -  a bolygók egyik legfényesebbje, mely elnyerte a "Bolygók Királya" elnevezést - "Cádik"

Eme szó jelentése: igaz, igazság. 

Igazság...

Lenyűgöző...micsoda véletlen!(?)

Amatőr-csillagászként szívem egyik óriási fájdalma a sivár valóság miszerint Budapest és országunk nagy része annyira fényszennyezett, hogy a mostanában felnövő gyermekek a csillagok sokaságát, vagy akár a Tejút szépségét talán sohasem láthatják valódi tündöklésében.

Minél több mesterséges fényünk lesz, az égbolt csodája annál halványabb, mígnem elfelejtjük azt, s majd generációk nőnek fel anélkül, hogy akár a Nagy Göncölt vagy a Kaszást felismernék.

Minél több emberi bölcsesség, földies elgondolás, mese, mítosz, hagyomány és csalfa világosság kápráztat el, elvonva figyelmünket a Valóságtól, az Istentől közvetlenül érkező Fényről, annál kevésbé látható az égi fény, s annál nagyobb a sötétség egész a fakó, tompa, színtelen és halott mindent elnyelő feketéig.

De... az Igazság még így is ott tündököl. S ha a Jupiter/Cádik mostani mozgását figyeljük, észrevehetjük, hogy még hajnalban is magasan ragyog az égbolt déli szeletén, s bár a Vénuszt ismerjük, mint Esthajnalcsillagot, nyugodtan mondhatjuk erre is; "Hajnali Csillag".

Ahogyan Krisztus utal magára a Biblia utolsó lapjain a Jelenések könyvében:

"Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága:

 ama fényes és hajnali csillag."

Balaga

Kérdezték tőlem azt, hogy milyen volt ott? Úgy értem Európához képest. Hol jobb? De azt hiszem erre a kérdésre nem lehet sőt nem is érdemes megpróbálni válaszolni, hiszen teljesen összehasonlíthatatlan. Természetesen nekem már olykor hiányzott az OTTHON, meg persze jó érzés volt újból úgy járni az utcákat, hogy végre el tudom olvasni a buta reklámokat.
De máskülönben nem lehet összehasonlítani. Minden más. Más a gondolkodás, a kultúra, az építkezés, az autóvezetési stílus... minden. Ez persze természetes, mert miért lenne ugyanaz, mint nálunk.

Már az ahogy végignézek a városon egész más élménnyel párosul, mintha egy európai városképet figyelnék. Az én "európai"-hoz szokott elmém egyszerűen nem tudta felbontani a látképet. Úgy értem, ha én megállok a Duna partján akkor a túlparton látom a különböző házakat. El tudom különíteni őket egymástól. Itt viszont teljesen más minden. Tényleg "egymás hegyén hátán" ahogy ez a szólás mondja. Van erre egy héber szó is; BALAGA. Ennek a jelentése azt hiszem érthető már csak a hangzásból is. Mondd csak ki! Tehát ez valami mérhetetlen kulturális sokk és zsúfoltság. Persze ezt nem rossz értelemben mondom de ez az, miért nincs értelme -szerintem - összehasonlítani két "kultúrát".

A lombsátrak ünnepe

Tehát első, hogy épp sátoros ünnepre vagy szebben a lombsátrak ünnepére mentem. Ez persze csak az első hét, de nagyon jelentőségteljes volt.
Ahogy III Mózes 23,33-44
igeversek leírják sátrakat építenek és abban laknak 7 napig. A lényeg az, hogy emlékezz arra, amikor bemész a földedre és letelepszel nagy kőházakat építesz magadnak, de ne gondold, hogy a kőfal, vagy a kezed alkotása lesz az ami megvéd téged, hiszen EMLÉKEZZ, hogy mikor a pusztában voltál ott a gyenge sátrakban is megvédett az Úr.
És valóban sátrakban laknak, gyönyörű.
Persze itt van egy kis bukfenc a fordításból eredően. Ugyanis ez a sátor nem is annyira sátor, hanem inkább kunyhó. Ami a mellékelt képen látható is. Tehát ebből már bárki látja, hogy ez nem egy klasszikus értelemben vett sátor, hanem inkább kunyhó.
A házakat a vallásos városokban és városrészekben direkt úgy építik, hogy egyszerű legyen sátrat építeni a teraszon is. Ez nagyon praktikus hiszen azért gondoljuk át, minden étkezésnél le- és felcipekedni a háziasszonynak tegyük fel a negyedikről, az étellel meg miegymás, hát nem egy kellemese feladat. A balkonokat letolható tetővel építik, ami lehetővé teszi azt, hogy sátrat, héberül suká-t építsenek benne. Ugyanis a "sátor" csak akkor kóser, ha van legalább három oldala, (ez bármilyen anyag lehet) viszont nem lehet stabil teteje. Tehát pálmaágakat illetve gyékénytakarót kell rátenni amit akármikor elfújhat a szél, vagy becsepeghet rajta az eső. Szóval fejünk felett csak a csillagos ég.
Ez szimbolizálja azt, hogy akármilyen gyenge lehet a házad az Úr akkor is meg tud védelmezni. Sőt...

"Jeruzsálem, Jeruzsálem..."

Most az izraeli utazásomat szeretném feldolgozni több fázisban.
Mivel 3 hetet töltöttem ott ezért annyi élményben és szellemi kalandban volt
részem, amiből rengeteget tanulhattam - hála az Úrnak - hogy egy bejegyzés nagyon kevés lesz
mindehhez. Valószínűleg ez több napot vagy akár hetet fog igénybe venni.
Ahogy majd eszembe jutnak az élmények szép sorban.