Az Írások 5.rész - Mustármag Élő Vízben

"Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen."

A fenti mondatokat Krisztus mondja Máté evangéliuma 5. fejezetében. Mi az, hogy "legkisebb parancsolatok"? Hogy taníthat valaki úgy, hogy közben megrontja a tanítást? Hogy kerül mégis mennybe? Hogy lesz valaki a "legkisebb"? Mit jelent a mennyben "legkisebbnek" lenni?

Ilyen kétségbeesett kérdésáradat tódult fejembe, mikor erre az egy versre pillantottam. Nem tudtam felfogni, miért mondja ezt Jézus így, és miért van ez egyáltalán benne a Bibliában? De azt hiszem valami fényt megláttam az alagút végén. 

A Biblia igazságait, nem úgy kell felfognunk, mint egy jóskönyvet. Mondván: valahol fölcsapom, aztán ami ott lesz, az nekem az éppen aktuális üzenet. Nem. Hanem az egészet meg kell ismerni. Ez persze nem két pillanat, de törekednünk kell rá. A Biblia minden egyes verse, még "e legkisebb parancsolatok közül" is mindig, mindenkinek aktuálisan szóló és érvényes üzenet. 

Persze vannak olyan kivételes esetek, amikor elvezet valamire a "felcsapós" módszer. Velem is előfordult már. De máskor az is megesett, hogy felcsapom a Könyvet valahol, és nem értek semmit. Ekkor általában kétségbe esem, jaj akkor most nincs mit üzenjen? Egy esetet tudok mondani, amikor ebben hatalmas csoda tudott megnyilvánulni. Óriási tévelygésben voltam, ezért ott helyben, azonnal kellett útmutatást kapjak. Gondolom én. Ezt majd talán egy másik bejegyzésben konkrétabban is leírom. 

De azt hiszem ez a ritkább eset. Na jó maradjunk abban, hogy én ezt tapasztaltam. Lehet, hogy másnak teljesen ellenkező a tapasztalata ebben. Ez "módszer" kérdése. Mindenki maga kell megvizsgálja. De akkor is! Ha Isten úgymond "számíthat rá", hogy el fogom olvasni a Könyvét - márpedig miért ne számítana? - akkor miért üzengetne mindig, egy "éppen aktuálisat", azáltal, hogy én fogom és valahol kinyitom az Írást.

Ezért nem szabad elszalasztani azt, hogy a Bibliát a legapróbb részletekig, módszeresen és szisztematikusan tanulmányozzuk. Ez persze egy örökké tartó folyamat lesz - de maga az Írás garantálja, hogy meglesz erre a lehetőség. :)

Na persze a SzentLélek vezetése alatt tegyük mindezt. Ezt nem is lehet eléggé hangsúlyózni. Mindig csak a Lélek vezérletével, aki "elvezet majd minden igazságra". Ha csak egy szép kultúrtörténeti vagy irodalmi tanulmányt szeretnénk készíteni a Bibliáról - megtehetjük ugyan, de semmit nem fog érni, ha a Lélek nélkül tesszük. Ha csak intellektuális örömöket keresünk - amit kétség kívül meg is ad - de nem az életet, akkor az egész halott ügy.

"De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra."

"Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot."

"Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek."

Ezek Jézus szavai.

"Vezéreld útamat a te igéd szerint"

Ekkor mindenezeknek beteljesedéseként elkezdődhet az emberben mindaz amit Krisztus így fogalmaz meg:

"...az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne."

"...mely elvezérel minden igazságra."

Hisz "Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek"

"Eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul."

Hogyan lehet lélekben és igazságban imádni Istent? Ez mit jelent?

"Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.

Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?"

Hogyan adhat élő vizet? Mi az, hogy élő víz?

Ez fantasztikus érzés! Elkezdem. Olvasok egy verset, ami elsőre semmitmondó, és aztán eszembe jut annak kapcsán egy újabb vers, mely egy más igehelyet idéz fel, és így szépen kikerekedik az egész aznapi történet, mely minden nap újra és újra meg kell szülessen bennem.

ÉLŐ VÍZ

Hogy lesz a csermelyből óceán?

Kérdésre újabb kérdés, kérdésre újabb kérdés.

Kérdéseinkre ne akarjunk azonnal választ rávágni, mert az könnyen zsákutcába vihet. Ne essünk bele újból, abba a hibába, melybe Ádám és Éva, mikor azonnali, "instant" választ akartak arra a kérdésre, hogy:

"Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?"

Látjuk mi lett az eredmény. S most "annak a gyümölcsnek a levét isszuk".

Visszatérve a samáriai asszonyhoz, azt hiszem Krisztus katonájának egyik legnagyobb boldogsága, ha a következőt hallja:

"Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus."

Kérdés

"És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok."

A fenti felszólítást olvasom ma reggel a Bibliámban. Tegnap azonban még azon gyötrődtem vajon érdemes-e minden feladatomat lelkiismeretesen elvégezni. Hiszen, úgyis kárba vész az egész. Mi végre tehát? Ezek szerint viszont igenis lelkiismeretesen, "lélekből" kellene cselekednem! Mintha Isten számára csinálnék mindent! De segíteni is fog benne? Vagy hitetlen vagyok?

Épp ennek a fejezetnek az elején pedig így szól:

"Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel."

"Törődjetek!" Mit jelent törődni? Törni, törekedni?

Mi a földi és mi az odafelvaló?

Valamit teszel az Úrnak - az Odafelvalónak tegyed!

De mi lesz ha a sok feladat és elfoglaltság közepette, melyet lelkiismeretesen végzek, elvész az Istennel való Kapcsolat? 
Épp arra nem jut idő!?

Jézus azt mondja: 

"Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek."

Ez lenne az "odafelvaló"? "Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja."

Ez így van! Nagyonis szeretnék nem aggodalmaskodni! Dehát muszáj, már ma meg kell terveznem, hogy holnap mit teszek, ha nem szeretnék kifutni az időből. Ennek a bejegyzésnek a megírása most benne volt a tervben Zoli? Persze lehet, hogy ez az időhiány abnormális! Nem tudom! De mi végre akkor ez az egész? Mégis mi végre?

Nyugalmat

"Jőjjetek én hozzám mindnyájan,

akik megfáradtatok és megter-

heltettetek, és én megnyugosztlak

titeket.

Vegyétek föl magatokra az én

igámat, és taunljátok meg tőlem,

hogy én szelíd és alázatos szívű va-
gyok: és nyugalmat találtok a ti

lelkeiteknek.

Mert az én igám gyönyörűséges,

és az én terhem könnyű."
                                                 /Krisztus Jézus/

Az Írások/Puzzle - 4. rész

Ahogy egy kirakós játék némely, sőt sok-sok eleme nem passzol ugyanazon puzzle másik darabjához, legyen az 50, 100, 1000, 3000 vagy akárhány darabos, úgy az Írásokban is beleütközhetünk ilyen ellentmondásokba. Tehát nem lehet egy-egy darabot csak úgy kiragdva egy másikhoz illeszteni önkényesen, mert nem is fog illeszkedni. Némelyeket lehet, hogy mesterkélten egymásba erőszakolhatjuk, de érződni fog, hogy itt valami nincs rendben.

Minden egyes darab csakis azon a helyen nyer értelmet, ahová tervezték. A sarkok nem lehetnek a közepén, vagy a közbülső elemek a széleken és így tovább...

Csak a megfelelő kontextusban látjuk meg az értelmét mindennek.

Ezért a SzentÍrást úgy kell tanulmányoznunk, mintha egy végtelen darabszámú puzzle-készletet raknánk össze! Végtelen, mert mindig újra meríthetünk, és mindig találunk új elemeket, akár olyan helyeken is, amelyről korábban azt gondoltuk, hogy ott már teljesen összeállt a kép.

S ha ellentmondásba ütközünk is, nem szabad feladni a kutatást, mert a "fáradságos munka" eredményeként világosan fogunk látni. A csomagból kihullva a puzzle darabjai, nem állnak maguktól azonnal össze. Kár lenne azt feltételezni, hogy ahogy ott látjuk egymás hegyén hátán a darabokat az már a végeredmény. Az is botorság volna, ha eldobnánk az egészet azért, mert felkaptuk az első két kis darabkát, és lám lám nem illeszkednek. Bizony előfordul az ilyesmi. Aztán felkapunk csak úgy másik két darabot, és azok sem illeszkednek...
Áhh ennek semmi értelme! - kiáltunk haragosan, és otthagyjuk az egész kupacot. Balgaság.

Nem, ezt ne tegyük, ez a játék nem erről szól, nem így működik, és óriási csodától fosztjuk meg magunkat ezzel! A teljes kép csakis akkor áll össze, ha minden egyes elemét a helyére illesztjük. Ehhez kitartó, kutató munka kell.

A szóban forgó Biblia, ami annyit tesz "kis könyvecskék" - mintha csak azt mondanánk "kis képdarabocskák" - egy különleges Puzzle, mert ahogy megállapítottuk "végtelenül kimeríthetetlen", hisz maga a Forrás is az, ezért kérnünk kell Őt, vezessen, adjon világosságot, mert sötét, bezárt ablakú szobában nem lehet "kirakósozni".

Ha így kezdjük el a "játékot", akkor hatalmas örömünk lesz, mert meg fogjuk látni a képet egészben, az Alkotót aki mögötte van és azt is, hogy mi ezzel az egésszel a célja!

"...hasonlatos a mennyeknek országa
 a szántóföldben elrejtett kincshez, 
amelyet megtalálván az ember, elrejté azt;
 és a felett való örömében elmegy és eladván
 mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet.
Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz,
 aki igazgyöngyöket keres; aki találván egy drágagyöngyöt,
 elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt."
/Jézus Krisztus/


"Igen, ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat 
felemeled, ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz..."

Kérdés?

Ma reggel egész korán, 04 : 45 - kor már talpon voltam.

Elkezdtem Bibliát tanulmányozni.

Amiket olvastam: Zsoltárok könyve 27. fejezet és a Galatabeliekhez írott levél 6. része.

Fülem oly lusta a hallásra, pedig reméltem, hogy a korai csöndben sikerül elmélyülni, és meghallani, hogy mit is akar üzenni. Csak kavarognak a gondolatok.

Jézus sokszor említi: "akinek van füle a hallásra"

Ezek szerint nincs "fülem a hallásra"?

Sokszor csak bizonyos verseket tudok magamévá tenni. Ami úgy jól esik. Például a Zsoltár 27,14 vagy 31,25 kifejezetteten ilyen. "Bátorodjék a ti szívetek" Ezt azért jól eső érzés hallani.

Dehát ez így önkényes. Ez így olyan, mint egy svédasztalos reggeli, ahol kicsit csipegetek innen is, onnan is. Ahogy nekem szimpatikus. De ez így nem fair.

Jézus teste, Isten Igéje, az Élet Kenyere.

Vagyis a mindennapi betevő, amit egészen el kell fogyasztani - mindennap.

Galaták 6.7-8 -at például már nem tudtam felfogni.

Mi lehet számomra a jelentősége? Csak olvasom, egyetértek vele, szép, szép... de hogyan alkalmazzam a saját aktuális élethelyzetemre.

Isten üzenetei ugyanis mindig életbe vágóak és aktuálisak.

Mondhatnánk úgy is - kicsit csúnyán - hogy Isten nem "telefonbetyárkodik"

Nem értem.

"Ne tévelyegjetek..." ; "aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet".

Sajnos nem értem sokszor, hogy még miből kéne megtérni. Vagy inkább nem látom. Vagy csak nem akarom elfogadni? Jaj de rossz állapot! Olyan, mint egy patthelyzet!

Nagyon falánk lennék? Esetleg bálványaim vannak még mindig? De mi az?

A távcsövem? A csillagászat?

A gyűrűk ura? Az olvasás?

A számítógép? Az internet?

Az evés? A nassolás? A chips?

Önmagam? A lustaság? A mértéktelenség?

Lehet, hogy néha (gyakran) lusta vagyok! Ez igaz!

Meg még mértéktelen is. Sajnos e kettő együtt jár kéz a kézben.

Akkor itt az ideje, hogy "megszentelődjek"!

De hogyan?

Hit által! Dehát ez olyan hihetetlen?

Pedig épp ez lenne a Lényeg!

Hogyan lehetséges ez?

Lehet, hogy épp most olvastam...?

Olvastam...

vastam...

stam...

stam..stam...

http://reggelidicseret.blogspot.com/

Na végre

... megjött mire jutottam!
Hallottam egy Szibériában élő kis népcsoportról, akiknél óriási a medvekultusz. Mondáik között szerepel, mikor "leszállt a medve az égből", de az emberek nem ismerték fel, hogy ki is ő, és végül megölték, majd később rájöttek ki is volt ő valójában, és az ő halála tette számukra lehetővé az életet. Talán felmerülhet itt a gondolat, hogy "hát akkor ez is, meg Jézus is csak egy a sok hasonló vallási motívum közül." De megkockáztatnám, ezt a következtetést az ellenkező irányba fordítani. Ez a hasonlóság számomra inkább arra világít rá, hogy Isten még ott is jelen van ahol mi nem gondoljuk és az igazságnak egy részét kinyilvánítja azok számára is akik nem híresültek el úgy, mint Isten népe. Mert az mondja a próféta által az Úr:

Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemről neveztetett.

(Ez Károli Gáspár fordítása, ami talán a legjobbak egyike. Az újabb fordítás ugyanis teljesen másként értelmezi ezt a szöveget, mindenesetre érdemes néha több fordítást megnézni a helyes megértés végett. Akár idegen nyelvűeket is. )

Maga Pál írja hogy, mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök. Érdemes az egész fejezetet átolvasni, hogy tisztán lássunk. Világos, hogy rengeteg "természeti nép" létezett , és létezik hála Istennek mind a mai napig. Elég csak megnézni Az istenek a fejünkre estek című filmet, és máris láthatjuk, mennyivel szebb, ahogy az a kicsi busman bánik a környezetével, az állatokkal, a "civilizált" ember pedig eljön a bürokratikus és hatalmaskodó politikájával, és belerondít az egészbe, s ezt a szegény kis emberkét is megpróbálja beskatulyázni a törvényei és eljárásai közé. Persze ez csak egy film, de csak próbálom érzékeltetni, mi az amiről beszélek.

Tehát marad a kérdés, mi az, hogy valaki "jó", és lehetünk-e egyáltalán ilyenek Isten nélkül?
Nem kérdés, hogy ez nem egy követelménye Istennek, hanem egy következménye annak, hogy Vele járunk.
Azt elmondhatjuk, hogy minden jóság Istentől származik az emberben, még akkor is ha nem tud róla. És a különböző vallásokban, sőt még vallástalan emberek között is forgolódnak valóban tiszta emberek, akik mellett nem lehet csak úgy elmenni! Ez az ami összezavart.
Akkor most hol az "igazság", és mi az egyáltalán?
Isten ezek szerint még tudtunkon kívül is ad! "felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra"
De vajon tényleg csak Isten által lehet "jó" az ember?! Vagy ez csak a látszat?!
Nem olyan régen hallottam valamit, ami végre megadta nekem a választ. Jézus beszél két építőmesterről, akik ugyanolyan szép házat építettek ugyanolyan szép terméskő-ösvény vezetett a kaputól a bejáratig az üde-zöld, zsenge gyepen, ugyanolyan jól működött az automata garázs. A különbség csupán annyi, hogy az egyik nem volt hajlandó mélyen megalapozni és a homokra épített, a másik pedig mélyen leásott az igazságért, és a sziklára vetett alapot. Aztán... "jött az eső, és fújt a szél..."
Sőt, még pár perccel előtte azt is elmondja, hogy lesznek olyanok, akik az "Ő nevében" gyógyítanak, ördögűznek, prófétálnak...
Ő pedig így szól; "nem ismerlek titeket ti gonosztevők!"
Majd ezután kezdi az építőkről szóló példát; aki hallja a beszédemet és megtartja az olyan, mint a bölcs ember, aki kősziklára építette házát.
Aki pedig szintén hallja - ez nagyon fontos - de nem teszi, annak házát a szél, és az áradat elsodorja.

Mi tehát a vége mindennek?!
Számomra, aki megismertem az Igazságot, nincs más csak ez az Egyetlen. Ebben megnyugodhatok, és semmi értelme más után kutatni, hiszen már így is annyi bizonyosságom van. Persze az nem baj ha folyton kérdez az ember sőt, az visz előre, csak ne essünk át a másik ló túloldalára, ami az örökös kételkedés. De ez a veszély nem áll fenn!
Aki megismertem Jézus, mint Megváltó tanításait, nem vegyíthetem tegyük fel Buddha tanaival, mert egyrészt az előző önmagában teljes, másrészt pedig saját magammal kerülök ellentmondásba! Pontosan ahogy Pál mondja: El nem hagyván a magunk gyülekezetét,...

Isten nem személyválogató!
Ehhez megint csak Pál írását említhetem(klikk az olvasáshoz). Különösen a 11-16. verseket ajánlom gondolkodáshoz. Ezért annak, aki nem ismeri, vagy csak részben ismeri, mert nem volt alkalma, hogy megismerje, vagy mert félrevezették nem róhatja fel a tudatlanságot. Hanem az lesz neki igazság amennyit megismert, és betöltött!
Egy út van azoknak is akik "semmit" nem ismernek: a lelkiismeret!!! Az mindenkinek van/volt/lesz.

További...

Most megint megpróbálom leírni, mi is az amit válaszként kaptam kérdésemre, ami régóta foglalkoztat. Azért jó érzés azt tudni, hogy valaki látja, min jár az agyam, és képes párbeszédbe elegyedni velem, ráadásul ez a valaki az egész univerzumot, vagy univerzumokat átlátja, mégis van gondja arra, hogy én, a porszemnek is csak részecskéje, miken gyötröm magam, ezen az aprócska bolygón.

Az előző cikkben csak utaltam rá, de végül nem írtam le.
Ahhoz, hogy ezt a bejegyzést teljességében lássuk, érdemes megnézni ezt a korábbit.
Most nekem is össze kell szednem magam, hogy mi is volt, jaj....

Á igen, különböző vallások, szép eszmerendszerek, és ezek követői, hasonlóságok, kegyes élet stb, stb...
Talán már a lelkiismeretet is pedzegettem.

Ja igen a végkövetkeztetés végül az volt, hogy miért foglalkozom én különféle vallásokkal, amikor nekem magamnak van szükségem megtérésre?! Láthattuk a Nikodémus - Zoli analógiát.:)

Hogyan üdvözítheti Krisztus azokat, akik nem fogadták el Őt, mint Megváltót, de ugyanakkor gyönyörű életet élnek, ami mellett nem mehetünk el csakúgy? Miközben azt mondja Jeshua: "Én vagyok az út, az igazság és az élet..." Mi lesz velük jajj!! Pedig olyan jó emberek!!! (Tudom, a kegyesség és jóság senkit nem ment meg önmagában, ez csupán egy következmény, de ez megint megérne több sort, úgyhogy talán később erről.)
Ugye, buta kérdés... vagy inkább ismerős? mégis... Aztán azt gondoltam, hogy miért akarom Istent bezárni egy templom falai közé. Miért ne tudná, Ő a tibetben élő nomád törzs tagjait éppen úgy felemelni, mint engem? Mintha Ő nem lenne legalább 1000-szer (most keveset mondtam) olyan kreatív, mint én. Végülis rá mondjuk, hogy CREATOR!!:)

Tehát belenyugodtam ebbe a következtetésbe, és még egy gyönyörű verset is találtam ezt alátámasztandó:
"Miképen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképen nem tudod az Istennek dolgát, a ki mindeneket cselekszik."
Szerintem csodálatos, és hihetetlenül szemléletes.
Mikor ebbe belenyugodtam - fontos, hogy nem beletörődtem - azután láttam azt, hogy innen-onnan válaszokat kapok. Mintha egy puzzle elemeit kéne összeilleszteni. Gyönyörű.

Volt még egy kérdés. Miért nem találkozik Jézus más vallások képviselőivel? Amiből tudhatnám, hogy magam is hogy álljak a kérdéshez. Mert azért az Írásnak ugyanolyan tekintélye volt egy farizeusnál, mint egy vámszedőnél. Tehát volt egy közös alap, amit senki nem vitatott. Na jó, hazudnék ha azt mondom nem voltak vitás kérdések. De maga az Írás az elfogadott volt.

De...és itt jön az újdonság! Amit csak akkor fedezhettem fel, miután képes voltam elengedni a kétségeimet.
Nem teljesen igaz, hogy Jézus nem találkozik más "vallásúakkal". (Nem szeretem ezt a szót így használni, azért tettem idézőjelbe.) Ha jobban tetszik más "kultúrkörből" származó! Azelőtt valahogy elkerülte ez a figyelmemet!

Rögtön születésekor jöttek hozzá "napkeletről bölcsek". Ki tudja vajon mifélék, honnan tudták, hogy most fog születni, hol olvasták vagy miből jöttek rá, hogy ki Ő és mikor jön, és mit fog tenni? Nem tudjuk! De előbb ott voltak, mint bármelyik helyi előkelőség! Gondoljuk csak el! Vagyonos és bölcs emberek, csilli-villi ruhákban, karavánon eljönnek, hogy lássák ezt a csecsemőt, egy istállónak kikiáltott barlangban vagy kunyhóban, a széna között, az egyik piciny településen. Nem tudom, mondták-e egymásnak, mikor leszálltak a lóról, tevéről: "Te figyelj már, jó helyen járunk?!"
De valószínűleg, biztosak voltak a dolgukban, és nem tévesztette meg őket a külcsín hiánya.
Nézzük csak meg mi is történik itt! Eljön az akihez a ígéretek fűződtek, és a nép kihez elsőként küldetett nem jelenik meg reprezentálva magát. Úgy értem nem járulnak hozzá vezető emberek, akik az Írásokat forgatják, "ismerik". Vagyis én, mint "farizeus" - ahogy az előző bejegyzésben erre rájöttem - nem sok érdeklődést mutatok a hozzám küldött Megváltóhoz, mert a magam által kovácsolt elméletek kötnek le. Viszont az "idegen" vagy "más vallású" bölcsek, akiktől nem várnám, emberi logikával, hogy ilyet tegyenek megelőznek engem abban, hogy tisztüket tegyék Jézusnál. Akkor most, hogy van ez?
A napkeleti bölcseknek nem volt probléma az, hogy a Megváltó, a "királyok Királya, uraknak Ura", vagy nem tudom, hogy gondoltak rá, egy egész más vallási környezetben születik meg. Ők őszintén kutattak, kaptak egy sugallatot, kinyilatkoztatást Istentől, aztán elindultak és mentek... Követték a "csillagot".

Később, már szolgálata idején jöttek Jézushoz görögök. Napnyugatról!
"Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen" Ők aztán tényleg teljesen más eszmei háttérrel rendelkeztek, mégis tudni óhajtották az igazságot a Messiásról... "látni akarjuk a Jézust"
Most befejezésül, (bár még lenne itt valami de ezt majd később) hadd idézzek pár sort egy könyvből, melyet már korábban ajánlottam:
Amikor egykor a napkeleti bölcsek eljöttek, hogy megtalálják Krisztust, földi élete kezdetén, úgy jöttek most élete végén ezek az emberek Nyugatról. Krisztus születésekor a zsidók olyannyira elfoglaltak voltak saját nagyravágyó terveikkel, hogy nem vettek tudomást jöveteléről. A mágusok pogány földről jöttek a bölcsőhöz ajándékaikkal, hogy imádják a Megváltót. Ugyanígy ezek a görögök a nemzeteket, törzseket, a világ népeit képviselték, mikor eljöttek, hogy lássák Jézust. Ugyanígy minden kor és minden föld népeit vonzani fogja a Megváltó keresztje. Így "sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában"

Könyvajánló

Mindig gyanakvásra és elővigyázatosságra (vagy előítéletre?) int, ha olyasmivel találkozom amit óriási csinnadratta és felbolydulás kísér.
"New York Times Bestseller, Több Mint Tízmillió Példány", olvasható a fedélen, az első oldalakon pedig csupa szép vélemény.
Be kell valljam, a könyv borítója az ami megfogott. Egy gyönyörű már-már giccses kép, aminek hangulata elvarázsolt. Egy elhagyatott, düledező viskó havas tájon, egy fenyővel és néhány kopasz fával, közben szélfútta hulló hópelyhek szállingóznak ide-oda.
Magamból kiindulva, nagyon könnyű a szemnek nevezett érzékszerven keresztül lekötni a figyelmet, lévén, hogy sokan "vizuális típusok"vagyunk.

Az egyik legfőbb érzékszervemen át vezetett a könyv útja arra, hogy a kezembe is vegyem ezt a magát már-már erőszakkal kínáló színes tárgyat. Egy érzékem volt amire elsőként és szó szerint egy szempillantás alatt hatással tudott lenni a mű. Felvetődött bennem a kérdés, vajon mivan ha ez pontosan arra játszik, hogy az érzéseket és az érzékeket keltse, ingerelje, táplálja?

A hátoldalon olvasható - "zsebkendőkkel felszerelkezve" - javaslat csak megerősítette fönt leírt kételyemet. "Ez is csak egy újabb erősen az érzelmekre ható história" - gondoltam magamban.
Mitől vagy kitől származik mindez?
Ez az érzelem dolog megint megér egy... misét... vagy inkább mesét, de talán tudjuk miről van szó.

Csupa kétely és kérdés de a kíváncsiság végül győzött és engedtem a "kísértésnek".
"Óvatosan" kezdtem az olvasáshoz.
Magamat ismerve féltem, hogy ez a könyv valóban annyira tetszeni fog, hogy minden szavát "Szentírásnak" veszem. Pedig a hátoldalon ez is ott található! "Vigyázat, regény!... Nem Szentírás!" - ezt elfelejtettem említeni, de ez a figyelmeztetés szimpatikus vonás volt, már kezdetben.
Tehát elővigyázatosan olvasni kezdtem, figyelve, nehogy túlságosan a hatása alá kerüljek, ha ezt el lehet egyáltalán kerülni.
Valóban tele van igazsággal. Sok-sok divatos "téveszmét" torkon ragad és szertefoszlat. Nem mintha ez lenne a célja.
Ekkor a következő gyanús sejtésem támadt: lehet, hogy ez megint a jó öreg "keverek egy kis hazugságot a sok-sok igazság közé, hogy jól elcsúsztassam" - recept.
De tényleg csupa igazságot tartalmaz, mégpedig az "abszolút igazságok tárháza" cím igénylése nélkül.
Nem is erről van szó, ez egy keresés.
Olyan kérdéseket boncolgat, nagyon is gyakorlatias vagy "hétköznapi" módon, amelyek mindannyiunkban megfordulnak. Nem filozófia, sem teológia. (Ez is a hátoldalon olvasható.)
Egyszerű - a szó legjobb értelmében.
Mire végére értem sokszor feltettem magamnak újból;
vajon kitől származik mindez?
Végül meggyőződtem róla, hogy nem távolított el Istentől sőt...
Csak ajánlani tudom ezt az regényt mindenkinek, aki keresi vagy már megtalálta Istent, esetleg teszi nap mint nap mindkettőt.

Nem tudom, mi ihlette az írót, de ha egy földi halandó tollából ilyen írás születhetett Isten jelleméről akkor a valódi Nagy Alkotó ennél "még hetvenhétszer is" csodálatosabb, és ha ez így van akkor én már nagyon vágyom arra, hogy személyesen találkozhassam Vele, és jól megöleljem. Fura - nem vagyok egy ölelkezős típus...
A másik kérdés az érzelmek, érzelgősség, és a szeretet. Tartottam tőle, hogy talán a hírhedt csöpögős, agy nélküli "szeretek mindenkit, világbéke" kategória lesz, amit a karácsony táján vetített amerikai, limonádé filmekből nagyon jól ismerhetünk.
Ez a kételyem hamar megsemmisült. Nagyon is figyelni, sőt koncentrálni kell ahhoz, hogy megértsd miről is van szó. Viszont ne felejtsük el, ha Istenhez közeledünk van az úgy, hogy józan ésszel képtelenség befogadni dolgokat, bármilyen jó-szándék is vezérel.
Megváltó és megbocsátó szeretetről szól, ami mindenen át képes megtalálni, és szeretni akkor is ha én utálom Őt, vagy nem vagyok kíváncsi Rá.
Megbocsátani valakinek még akkor is ha az hatalmas tragédiát okozott az életedben? Aztán még imádkozni is érte, szívből?!
Na erre már képtelen vagyok! Pedig így kéne legyen, persze egyedül ez nem fog menni...

Mikor egy könyvet végigolvasok, mindig katartikus élményen megyek keresztül. Valami felemelő és tragikus érzés. Az ott szereplő világ és a benne lakók, akik addig minden nap körülvettek, most már csak emlék, és én valójában nem vagyok ennek részese, még ha úgy is tűnt addig.
Miután az utolsó sorokra a hátsó fedlapot is rázárom, magukra hagyom barátaimat, hadd szunnyadjanak tovább a lapok között, míg valakit arra nem indít a kalandvágy, hogy belevesse magát ebbe az olvasmányba. De az már nem én leszek, mert mégegyszer végigolvasva, már nem ugyanaz az érzés.
A Viskó végeztével is megvolt a katarzis, de a mélabús űr helyét kitölti afelett való örömem, hogy itt a história nem ér véget.
A könyvet és a szememet becsukom, térdet hajtok, hogy ezt megköszönjem, és imában fordulok ahhoz, akiről mindez szól és a történet folytatódik...
Meg aztán ott van egy másik... "Írás", amit valahányszor kinyitok, mindig szólni fog hozzám, és folyton újabb kincseket találhatok benne, mivel kimeríthetetlen akár a tenger, mert maga a "Végtelen Bölcsesség" ihlette...

Krízishelyzetben

A fiatal felnőttkor három problémája:
- a szülőkről való leválás
- egzisztencia
- tartós, intim párkapcsolat
Az információkért köszönet a kedves pszichológus-
hallgató Barátnőmnek. :)

Jelenleg én is ezek egyikével küzdök. Ki vagyok én? Mit akarok? Mihez kezdjek? Azt hiszem mindannyian ismerjük ezeket, hiszen mégiscsak mind emberek vagyunk, nem szükséges ezt most tovább "ecsetelni".
Krízisben voltam.

Aztán ezekben a napokban rádöbbentem arra, hogy
eddig mennyire céltalanul
éltem az életem. Persze találtam magamnak "pót-tevékenységet", hogy lelkiismeretemet megnyugtatva mondhassam: "minden rendben lesz így, csinálok valamit, aztán lesz ahogy lesz, majd alakulnak a dolgok"

De igazából sehogy nem tudtam "kiegyezni magammal", folyton csak jöttek a "befordult félórák", amikor csak merengek, és talán tudtam is, vagy inkább még csak éreztem, de nyíltan és őszintén bevallani magamnak nem mertem, hogy "nem jó ez így". Féltem, hogy ha ezt így tisztán kimondom, akkor változtatni kell bizonyos dolgokon. Elsősorban a gondolkodásomon. A változtatás pedig mind munkával jár, még szellemi szinten is. Ehhez pedig lusta voltam.Ez volt; szellemi pangás.
Olyan, mintha egy kellemesen meleg mocsárban feküdnék a hátamon, a kék eget kémlelve, de csak alig érzekelem, hogy süllyedek.
Aztán még hallottam egy prédikációt is a tudatosságról, és hogy, mennyire "automatizált döntéseket" hozunk, holott ha ezeket tudatosan tennénk sokkal jobb dolgokra jutnánk el.
Szóval minden arra mutatott, hogy itt most már valamin változtatni kéne, ahhoz, hogy ne csak egy helyben tébláboljunk.
Ezek és egyéb hatások vetettek arra az elhatározásra, hogy végre őszintén bevalljam magamnak, amit eddig eltussoltam.
Ahhoz, hogy egyről a kettőre juss, nagyon is fontos, hogy legyenek hosszabb- vagy rövidebbtávú és konkrét céljaid, amelyek úgymond irányban tartanak.
Természetesen célom volt eddig is a hitben való növekedés, és hogy Isten gyermekének megfelelő életet és viselkedést alakítsak ki minden helyzetben. Ezeken persze még van mit farigcsálni, de "meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig" , így ezt az ígéretet megragadhatom én is.
Úgy gondolom, azt Isten sem akarja, hogy míg itt e Föld nevű bolygón tanulom az élet leckéit, ne legyenek közben magam elé kitűzött céljaim. Amelyek valamire inspirálnak, hogy ne csak sodródjak az árral, mint "kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele" , hanem "a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, czélegyenest igyekszem".
Pál itt az Isten országáról beszél, mint cél, de maga a hozzáállás minden egyébre igaz, és jó ha elsajátítjuk.
Ha pedig Istennel járunk, vagyis lelkiismeretünkön keresztül szólni tud hozzánk a Lélek, akkor csakis olyan célokat fogunk látni, ami azzal nem ellenkezik.
"Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál."
Ezt a verset korábban úgy értelmeztem; "Ó nagyszerű, az Úr mindent elintéz, nekem talán még gondolkodnom sem kell!"
De ugyanez a könyv mondja ezt is:
"Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását"
Ez azt kell jelentse; van egy utad, egy magad elé kitűzött célod. Valami amit tudod, hogy meg akarsz tenni, el akarsz végezni. Ki tudja az is lehet, hogy ez is egy isteni sugallat. Lényeg, hogy te csak dönts mellette, végül majd úgyis megtudod valóban isteni volt vagy nem. De ne kételkedj amíg valami felé tartasz, hisz "tudjuk, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak."
Isten végül eldönti, sőt már el is döntötte, valóban mit szán neked, és nyugodj meg, a maga idejében te is meg fogod tudni, hogy mi is az pontosan.
De ha összhangban vagy Vele, vagyis a lelkiismereted nem más mint Lelkének hangja, akkor nyugodtan bízhatsz abban, hogy nem csinálsz valami olyat, ami ellenkezik az Ő akaratával.
Mert"megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel."

"Én csak egy kis gyermek vagyok..."

Rendet raktam raktárainkban, ahol iszonyatos kupleráj volt. Miután visszanéztem eltelt napjaim munkájának gyümölcsére, "látám, hogy ez jó". Pedig ez csak egy aprócska rendszerezés. Felsóhajtottam mondván: "fú de jófej vagyok..."
Öreg hiba. Ilyen rendet és kitartást nem sűrűn látok kezeim közül kikerülni. Nyilván van valami, vagy inkább valaki aki vezérel minden munkavégzésben. Még a legapróbb dolgokban is. Persze jó ha van egy kis elégedettség egy "hasznos nap után", de Róla nem szabad elfeledkezni.
"Minden embernek meg kell tanulnia, hogy az élő, mindenütt jelenlevő és mindig tevékeny Isten a legfőbb. Ő képességeket, talentumokat kölcsönzött neki, hogy felhasználja; értelmet adott neki, hogy alkosson; szívet adott neki, hogy trónjának helye legyen; szeretetet, hogy áldásul áradjon mindazokra, akikkel érintkezésbe kerül; lelkiismeretet, amelynek hangja által a Szent Lélek meggyőzheti őt bűneiről, az igazsságról és az ítéletről." - ahogy egy kedvenc íróm mondja.
Az én személyes példám bár csak egy hétköznapi tevékenység, nem egy királyság vagy ország vezetése. De mivel mindannyiunknak vannak "hétköznapi" tennivalóink sőt szinte csak azok, ezért ezekben láthatjuk meg milyenek vagyunk, és itt is igyekezhetünk, lelkesedéssel mert..."a ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az."
Ebben az esetben együtt kiálthatunk fel a "nagy és bölcs" Salamon királlyal:

"...most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királylyá,...
Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.
Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudjon választást
tenni a jó és gonosz között"