Genesis - 2.nap

"Legyen boltozat a vizek között!"
A teremtésről szóló sorozat folytatásaként, most a második napot kell, hogy megnézzük. Isten ezen a napon megteremti az eget. "Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt lévő vizeket a boltozat felett lévő vizektől."
Ennek az egész hatnapos leírásnak az a célja és lényege, hogy bemutassa nem csak Isten teremtői munkáját, de azt is, hogyan szabadít, vált meg és alkot bennünk "új teremtést". Egy alkotói program ez, mondhatnánk úgy is, Isten referenciamunkája, mely alapján megbizonyosodhatunk arról, hogy valójában, hogyan ad Isten győzelmet. Ezt persze nem én találtam ki, hanem amint azt már e cikksorozat előző bejegyzéseiben említettem a Biblia maga enged erre következtetni.
A 19. zsoltár így kezdődik:
"Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat." Szerintem ez gyönyörűen elmond mindent, főleg ha elolvassuk hozzá Pál apostol fejtegetését:
"Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére. Mert Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből, hitbe (...) Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható."
Mi tehát az evangélium? Istennek hatalma, dicsősége, kezeinek munkája Isten igazsága. Ez az a "hatalom" - az apostol szóhasználatával élve - amit a teremtés kutatása révén megláthatunk, akár a Bibliában leírtak alapján, akár a természetben való fizikai vizsgálódás által.

Az "egek" pedig különleges szerepet kapnak ebben a műben. Az egek Isten evangéliumát hirdetik. Ez Isten leghatalmasabb műve, amit az emberért tett. "Isten igazsága" Krisztus. Csakis Ő a mi igaz-ságunk is.
"Az egek beszélik Isten dicsőségét..." Ha még nem teljesen tiszta mire is szeretnék kilyukadni íme egy vers mely Ésaiás könyvében található: "Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak."
Ha pedig a felhők eltakarodnak, mi látszik csupán? Maga a tiszta azúr! A gyönyörű kék égbolt. Ez maga az evangélium. Egyrészt azért bátorító ez, mert tudjuk, hogy a felhők milyen változékonyak itt a Földön. Soha nincs olyan, hogy állandósulnának. Ha napok óta szürke is az ég biztos, hogy egy idő múlva el fog tűnni, ráadásul tudjuk, mert megszoktuk, hogy a felhők mögött az ég mindig tiszta kék. Ez számít valójában égnek. Mindenki sokkal nyomottabb hangulatban van, amikor hosszabb ideje borús az ég, és ha újra kiderül, mintha javulna az érzelemvilágunk. Talán nem véletlenül van ez így. Nekem pedig, mint amatőr-csillagásznak egyenesen ujjongás, amikor a csillagokat elfedő felhők végre eltűnnek, hogy élvezni lehessen az éjszakai égbolt csodáit. De a csillagokról majd később...

Valahányszor felnézek az égre, Isten a látvánnyal meg szeretné tanítani, hogy bármi vétkem van Ő azokat eltörli és megbocsát, sőt meg is váltott engem. Így érthető legjobban, hogy miről beszél a 19. zsoltár. "Az egek hirdetik Isten dicsőségét... Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig." A legszebb bizonyság szavak nélkül.
Még valami van ám itt!
A 19.zsoltárt tovább olvasva: "Sátrat készített a napnak, amely mint vőlegény jön ki szobájából..." A 104.zsoltárban pedig: "Ő az aki, sátorként feszítette ki az eget..." Azért citálok ennyi verset, mert látni és láttatni akarom, hogy nem egyedi esetről van szó, amikor egy-egy esetben megjelenik valami, hanem vissza-visszatérő képek, szimbólumok rendszere ez. Csodálatos!

Tehát a boltozat, az ég egy sátor, mely arra szolgál, hogy Isten megváltói művét fejezze ki (evangélium, győzelmi hír). A nap pedig maga a Krisztus! Nem kell megijedni, nem lettem napimádó :) Ezek szimbólumok. "... mint vőlegény jön ki". Nem kell túl tájékozottnak lenni ahhoz, hogy az ember lássa, mennyi alkalommal jelöli az Újszövetség Krisztust, mint vőlegényt. Ezzel elérkeztünk a lényeghez. A sátor, azért jött létre, hogy helyet adjon a vőlegénynek. Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott. (Ján 1,14) Felállította por-sátorát közöttünk, hogy velünk lakhasson. Ez egy szóval mondva: Immanuel - Velünk az Isten! Ahogy a Nap lényegét tekintve azonos a többi csillaggal, így az Isten gyermekei, Isten gyülekezete is "hasonló Fia képéhez" (Róma 8,29). Ezt később még megértjük.
Amikor a Nap ragyog és fényével elfed minden más csillagot, így fedi be Krisztus igazsága (igaz volta) Isten gyermekeit is, akiket nem szégyell testvéreinek nevezni. (Zsid 2,17) Ez az evangélium alapja.
Ez a mi igazságunk. Semmi egyéb. Ennyi. Két szó. Velünk Isten!

Láthatóból Láthatatlan

Most egy írónő tollából fogok idézni, olyan sorokat, melyekre ma reggel lettem figyelmes, miközben a közeli élővíz-csatorna mellett olvasgattam. Végre sikerült a kellő időben felébrednem, minden gond nélkül. Hála Istennek érte. Ezek az idézetek azt hiszem kellően alátámasztják előző bejegyzésem mondanivalóját, amit természetesen még folytatni szándékozom.

"Az egész természet világa igyekszik tolmácsolni Isten műveit. Ádám és Éva  számára a természet telve volt Istennek ismeretével és tanításával. Figyelő füleik számára a  bölcsesség énekének hangja volt. A természet világában Isten az emberek kezébe helyezte a kulcsot, amely megnyitja Igéjének kincstárát. A látható ábrázolja a Láthatatlant. Az isteni bölcsességet, az örök igazságot, Isten végtelen kegyelmét azon dolgok által értjük meg, amelyeket Isten teremtett."

"Amiképpen Éden lakói tanultak a természet könyveinek lapjairól, amiképpen Mózes felismerte Isten kezének írását az arábiai pusztaságokon és hegyeken, és a gyermek Jézus Názáret hegyoldalain, úgy a mai kor gyermekei is tanulhatnak Tőle. (...) A Földön mindenen szemlélhetik Istennek képmását és feliratát, az erdő legmagasabb fájától a sziklához tapadó zuzmóig, a határtalan óceántól a tengerpart legkisebb kagylójáig."

"Itt oly titkok rejtőznek, amelyeknek kutatása megerősíti az elmét (...) Mindenki találhat  tárgyat a tanulmányozásra... a fűszálakban, amelyek zöld bársony szőnyegként borítják a földet, a növényekben és virágokban,... a magas hegyekben, a gránit sziklákban,... a ragyogó csillagok világító drágaköveiben, amelyek feldíszítik az egeket, hogy széppé tegyék az éjszakát, a napfény kimeríthetetlen gazdagságában, a Hold ünnepélyes dicsőségében, a tél hidegében, a nyár forróságában, a változó, visszatérő évszakokban, a tökéletes rendben és összhangban, amelyet egy Végtelen Hatalom kormányoz."

/Ellen G. White/


"...ami látható, a láthatatlanból állott elő..."

Kérdés

"És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok."

A fenti felszólítást olvasom ma reggel a Bibliámban. Tegnap azonban még azon gyötrődtem vajon érdemes-e minden feladatomat lelkiismeretesen elvégezni. Hiszen, úgyis kárba vész az egész. Mi végre tehát? Ezek szerint viszont igenis lelkiismeretesen, "lélekből" kellene cselekednem! Mintha Isten számára csinálnék mindent! De segíteni is fog benne? Vagy hitetlen vagyok?

Épp ennek a fejezetnek az elején pedig így szól:

"Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel."

"Törődjetek!" Mit jelent törődni? Törni, törekedni?

Mi a földi és mi az odafelvaló?

Valamit teszel az Úrnak - az Odafelvalónak tegyed!

De mi lesz ha a sok feladat és elfoglaltság közepette, melyet lelkiismeretesen végzek, elvész az Istennel való Kapcsolat? 
Épp arra nem jut idő!?

Jézus azt mondja: 

"Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek."

Ez lenne az "odafelvaló"? "Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja."

Ez így van! Nagyonis szeretnék nem aggodalmaskodni! Dehát muszáj, már ma meg kell terveznem, hogy holnap mit teszek, ha nem szeretnék kifutni az időből. Ennek a bejegyzésnek a megírása most benne volt a tervben Zoli? Persze lehet, hogy ez az időhiány abnormális! Nem tudom! De mi végre akkor ez az egész? Mégis mi végre?

Önarckép

Korábban beszéltem már a festés jótékony hatásairól az önismeretet illetően. Nem véletlen, hogy ma már művészet-terápiát is alkalmaznak, bár pontosan nem tudom, hogy ez mit is jelent. Én megtaláltam a magam módszerét.
Annyira kitűnik minden jellemvonásom. Hiányosságaim, adottságaim, egyebek.
De mivel maga az általam létrehozott, vagy létrehozandó tárgy az ami feltárja hibáimat így nem is esik rosszul. Inkább olyan "objektív". Mintha csak annyit mondanék, például, hogy ez a fa lombhullató, kérge szürkésbarna, levelei kis fürtöket alkotnak stb. stb...
Egyik ilyen "hiány-betegségem", amiben azt hiszem magával a nagy Leonardo da Vincivel közösen szenvedünk (persze más más léptékekben :D) a dolgok be nem fejezése. Annyi-mindenbe belevágok, és aztán nem viszem végig. A kezdeti lelkesedés lankad, míg végül megelégszem az aktuális pillanatnyi állapottal, és már kezdem is a következőt, hogy aztán az is hasonló sorsra jusson. Persze lehet nem kell ilyen szigorúan venni ezt, mert ha egyazon témában több kép is készül, úgy az előző "befejezetlen" festményekkel járó összes tapasztalat már benne lesz a következőben. Így aztán az egész egy folyamattá terebélyesedik, aminek soha nincs vége, mert nem is lehet. És ez így számomra sokkal szimpatikusabb. De lehet, hogy most csak elfogult vagyok magammal szemben, és próbálok mentegetőzni, farigcsált vigaszokkal...:)

Képeim elé egy képzelt felvételi mappabeadáson

Nem szeretnék hazudni. Sajnos technikai nehézségekkel még küzdök. De dolgozom az ügyön.
Elmélyülni egy témában annyira még nem volt lehetőségem, hogy mindazt amivel foglalkozom absztrahálni is tudjam.
Nem szeretnék itt most hirtelen jött "megérzésektől" vezéreltetve bárminemű "elvonatkoztatást" az asztalra tenni, valódi mögöttes folyamat nélkül.
De sajnos egyéb "világi" kötelességeim eddig nem engedtek ecsetet fognom olyan mértékben ahogyan azt én szeretném.
Viszont tanulni mindenképp akarok. Tanulni és kamatoztatni.
Ha őszinte vagyok még azt sem látom pontosan ami bennem van, de tudom, hogy ott van, és nagyon akarom, hogy kijöjjön.
Mindehhez nagyon jó lenne egy mester, egy tanító, aki olykor eligazgat. Vagy akár egy jót lehet beszélgetni vele.
De tudom azt is, hogy ha ilyet nem találok, akkor magamnak kell végigmennem egyedül. De akkor sem teljesen egyedül, mert a Legnagyobb Mester, minden dolog Megalkotója fogja a jobb kezem, és tanít.
Ez remélem nem hangzik nagyképűen. Mármint én tudom, hogy nem az, de esetleg félreérthető.
Azért nem nagyképűség ez, mert ezt Ő ígérte. Mindenkink megígérte, és ha ez valóban Tőle származó talentum, akkor biztosítani fogja hozzá az eszközöket is, csak bízni kell benne.
Persze mindezt nem lehet önzésből, a magam dicsőségét hajhászva, mert akkor mindjárt értelmét veszti az egész. Nem.
Csakis olyan célzattal lehet, amit Ő rendelt el, és Ő tud egyedül, mert céllal helyezte el bennem ezt a talentumot.
Nagyon sokat kell még tanulnom, ezt is tudom.
Kitartónak lenni pedig azt hiszem magától értetődő.

Nemes Lampérth József

Kedvenc festőm Nemes Lampérth József. Nem tudom, hogy miért és hogyan de valahogy legközelebb érzem magamhoz. Nem is tudom, hogyan kezdődött?
Vajon előbb megtaláltam és aztán kezdtem arra törekedni, hogy tanulja a formáiból, vagy előbb a formákat találtam meg és utána fedeztem fel őt.
Ez persze lehet, hogy hátrány mivel rányomja bélyegét arra amit csinálok, ha ez mondható hátránynak. Mindenesetre másolni másokat nem vezet mindig a helyes útra.
Talán beindítóként vagy tanítóként érdemes felhasználni a művészetét, hiszen olyan határozottsággal "hasítja" ki a festékből a térformákat, hogy szinte végigtapogatható a szemeddel. Mintha egy baltával formázná meg az alakjait, és emellett mégis hihetetlen érzékeny és finom.

Egy alkalommal mikor a Nemzeti Galériában a "Magyar vadak" című kiállításon az ő képeiből is volt egy-kettő a falakon, volt szerencsém egy térben tartózkodni ezekkel néhány óráig. Az egyik önarcképe és egy aktja volt kiállítva.

Hmmm... de jó érzés volt, végre szemtől szemben látni ennek a szegény zseninek az alkotásait.
Sajnos nagyon fiatalon meghalt, utolsó műveit egy szanatórium magányában készítette.
Pedig nagy ígérete volt a múlt század eleji magyar festészetnek. Az "expresszív monumentalitást" képviselte, és rokon vonásokat mutat Cézanne és a francia fauvizmus művészetével.
Mindenképp hasznos tanácsadó, mert ha megnézed a képeit, rögtön látható az amiről beszélek. Teljesen jól elkülönülnek a formák, az irányok
így kezdőként nagyon jó személetmódot tud adni a tér érzékeltetésének mikéntjéhez.
Ez persze lehet, hogy egy mankó, ami később már nem szükséges, és nem is ajánlott, de nekem nagyon sokat segít, vigyázva nehogy egy-az-egybe klónozzam az egészet.
Kár, hogy nagyon korán, 32 évesen meghalt, ki tudja hová juthatott volna még el.
De örüljünk annak amit a rövid idő alatt hátrahagyott!

"Én csak egy kis gyermek vagyok..."

Rendet raktam raktárainkban, ahol iszonyatos kupleráj volt. Miután visszanéztem eltelt napjaim munkájának gyümölcsére, "látám, hogy ez jó". Pedig ez csak egy aprócska rendszerezés. Felsóhajtottam mondván: "fú de jófej vagyok..."
Öreg hiba. Ilyen rendet és kitartást nem sűrűn látok kezeim közül kikerülni. Nyilván van valami, vagy inkább valaki aki vezérel minden munkavégzésben. Még a legapróbb dolgokban is. Persze jó ha van egy kis elégedettség egy "hasznos nap után", de Róla nem szabad elfeledkezni.
"Minden embernek meg kell tanulnia, hogy az élő, mindenütt jelenlevő és mindig tevékeny Isten a legfőbb. Ő képességeket, talentumokat kölcsönzött neki, hogy felhasználja; értelmet adott neki, hogy alkosson; szívet adott neki, hogy trónjának helye legyen; szeretetet, hogy áldásul áradjon mindazokra, akikkel érintkezésbe kerül; lelkiismeretet, amelynek hangja által a Szent Lélek meggyőzheti őt bűneiről, az igazsságról és az ítéletről." - ahogy egy kedvenc íróm mondja.
Az én személyes példám bár csak egy hétköznapi tevékenység, nem egy királyság vagy ország vezetése. De mivel mindannyiunknak vannak "hétköznapi" tennivalóink sőt szinte csak azok, ezért ezekben láthatjuk meg milyenek vagyunk, és itt is igyekezhetünk, lelkesedéssel mert..."a ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az."
Ebben az esetben együtt kiálthatunk fel a "nagy és bölcs" Salamon királlyal:

"...most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királylyá,...
Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.
Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudjon választást
tenni a jó és gonosz között"