Nővérem kissé beteg, megfázott vagy valami ilyesmi, ezért szüksége volt az orrcseppre mielőtt még nyugovóra tér, különben nem bír elaludni, ha nem kap levegőt az orrán. Igen ám, de napközben elkeveredett az orrcsepp, csak annyira emlékezett, hogy hol volt nála utoljára, de hogy aztán hova rakta...? Ismerős ugye!
Először Édesanyánkat akartuk megkérdezni, hiszen ő úgyis mindig mindent tud. Ha valami nincs meg akkor rögtön: "Anya!" De ezúttal erre nem volt mód, mert Anya már az igazak álmát aludta.
Na jó elkezdtünk keresgélni - igazából késő este lévén, magam is inkább vízszintes testhelyzetben szerettem volna lenni. De akkor most nem tudnám ezt leírni.
Tehát miután végignéztük az összes polcot, az összes szekrényt és minden általunk elképzelhető helyre betekintettünk, a keresett tárgy még mindig sehol. Olyan reménytelennek tűnt mintha tűt keresnénk a szénakazalban.
Itt jutott eszembe, hogy miért nem kérjük meg a világmindenség Urát, aki mindent lát. Még azt az apró tubust is. Persze bagatell, sőt bugyutaságnak tűnik ilyen "profán" dolgokkal Őt zavarni. Mégsem az, mert Ő valóban azt szeretné, hogy olyan mindennapi kapcsolatban legyünk vele, hogy a legapróbb ostobaságnak tűnő dologban is Őt hívjuk segítségül.
Ha jobban átgondoljuk, mondhatnánk Földünk megmentését is "bagatellnek", hiszen mi ez a kis porgolyó, az univerzum végtelenjéhez képest! Mi ez a fáradt Föld, a sok-sok és végtelen világokhoz képest, amiket talán elképzelni sem tudunk. De elég csak megnézni egy Hubble Deep Field felvételt, ami az égboltunk egy kis szeletéből begyűjtött fények "lenyomata", ahol több száz milliárd galaxis, csillagközi ködök és minden egyéb helyezkedik el. Ja és szorozzuk ezt meg végtelennel...
Ha ez a Föld ilyen gyönyörű - még beszennyezett állapotában is - milyen csodás világokat tartalmazhatnak akkor még a világegyetem, tőlünk távol eső részei. Persze az is jó kérdés, ilyen viszonyok között mi a "távol"!
Ha így nézzük, mondhatnánk e kicsiny Planétára is - "bagatell".
Isten mégis minden odaadott érte...
"A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?"
Ha így nézem, valóban miért ne beszélhetnék Vele "bagatell" dolgokról?!
Ezért aztán közösen kértük Istent imában, hogy mutassa meg, hol ez az orrcsepp, hogy nyugodtan alhasson a Nővérem, és lehessen ez egy csodálatos tapasztalat, ami erősíti a hitünket. Persze először valóban furcsa volt így megszólítani Istent - egy ilyen "apróság" miatt zargatni Őt! Sőt lehet, hogy még így is viccesnek hangzik.
Ezután tovább keresgéltünk. Újabb lendülettel álltunk neki az egésznek.
De semmi...
Közben az a költői kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy vajon Istenben van a hiba vagy bennünk?
Már-már feladva minden reményt ültünk le mindketten.
Aztán...na jó gondolkodjunk..."többet ésszel, mint erővel" - szól a mondás.
Ahogy törtük a fejünket, Isten Lelke összehangolta a gondolkodásunkat, egyik kérdést újabb követett, majd kérdést válasz, választ újabb kérdés...Hol volt utoljára? Miért volt ott nála? Hogy került oda az orrcsepp a kezébe, amikor utoljára ott volt? Így született-e, a kezében az orrcseppel, vagy máshogy?...aztán...
Erről az ostoba kérdésről, eszébe jutott, valami...Igen...a kardigán zsebében, ami délelőtt rajta volt...Igen...
Megvan!!!
Ezzzaaaaaaaaazzzzzzzzz!!!
Bingo!
Fantasztikus érzés volt, ezt megélni!
Köszönjük Uram!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése