Játék betűkből - 1. rész

Arra adtam a fejem, hogy megtanulok kínaiul írni. Még van itt néhány napunk... 

Na jó, ez csak egy vicc. Több ezer karakter létezik, amit nyolc éves korukig tanulnak az itteni gyermekek. Ráadásul nemcsak a jelenlegi, hanem a hagyomány írásmódot is meg kell tanulják, ami arra jó, ahogy fel sikerült fognom, hogy értsék a betűk és szavak etimológiáját. 

Gyakorlatilag egyfajta képírás ez. Ami számomra rendkívül érdekes, hiszen jómagam a vizuális kifejezésmódokkal működő művészetekhez vonzódom. Ez a sok-sok karakter pedig olyan mint megannyi kódolt képjel. Néha eljátszom a gondolataimban, hogy ez vagy az a szó mit jelenthet. Megpróbálok értelmet találni nekik a formák alapján. 

Néhány érdekesség, amit az taiwan-i tartózkodás ideje alatt találtam, persze nem tudományos igényességgel csak ahogy Móricka elképzeli. Szerencsémre találkoztam egy hölggyel az OISTAT rendezvényén, aki itt lakik, itt született, de sokáig dolgozott és élt Magyarországon ezért kiválóan beszélt magyarul. Tőle volt bátorságom megkérdezni egyet s mást a betűkkel kapcsolatban, mert ez egyre inkább kíváncsi tett engem mióta itt vagyok. 

Egyébként van néhány szó. A betűk nagyjából 4%-a, amik valódi képi ábrázolásból erednek. Amit úgy értek, hogy abból fejlődött ki, ahogyan valaha a kezdetben lerajzolták az adott jelenséget amit ábrázol. Nézzük például a Nap szót. Hasonlóan az európai csillagászati jelképrendszerhez, rajzoltak, hogy egy pont egy körben. Ezen is érdekes elgondolkodni, hogy vajon miért pont így ábrázolták. Persze mai fejjel ez logikusnak tűnhet, dehát kérem, honnan tudták több ezer évvel ezelőtt, hogy ennek a fényes égitestnek van egy központi magja? Bár az is lehet, hogy nem ezt fejezi ki, hanem azt, hogy egy centrum körül kering valami? De vajon melyik körül mi körül? A Nap van az ábra középpontjában, mint a Naprendszer központi csillaga? Vagy a Föld az, ahonnan nézve látszólagosan körbejár bennünket a forró égitest? Ha így nézzük a nap az a körvonal, ami a pont körül kering. Akárhogy is van, mindenképp valami korai tudásról árulkodik ez az ábrázolásmód, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a középkori Európában az a fajta szellemiség uralkodott, mely szerint "a Föld lapos és négy angyal tartja". Vagy mondhatnánk Galileit, aki az 1600-as években arra kényszerült, hogy visszavonja tanait, melyek a geocentrikus világkép helyett, a heliocentrikus világmodellt erősítik. Sőt Giordano Brunot halálra ítélték hasonló tiltott "eretnekségek" hirdetése miatt. Gondoljunk bele! Az 1600-as években már bőven túl vagyunk az úgynevezett reneszánsz világszellem kialakulását.
 Messzire jutottunk a betűktől. A lenti ábra mutatja, végül a nap szócska, hogy nyerte el mai formáját. 

Még néhány írásképi érdekességgel visszatérek!