2010. augusztus 29., vasárnap

"Akinek van füle a hallásra..."

Pár nappal ezelőtt a reggeli ébredéskor ezt az Igét kaptam Istentől a Bibliából:


Egy másik helyen Jézus pedig ezt mondja:

Nagyon érdekes párhuzam. Szinte ugyanazt mondja mindkét ige. Más fordítás azt mondja "élhettek a földnek javaival". Tulajdonképpen ezen nem is kéne csodálokzni, hiszen ugyanattól a VALAKITŐL  származik mindegyik mondat. Bár az egyiket Ézsaiás próféta írta le, jóval Krisztus eljövetele előtt, utóbbi mondatokat pedig Lukács jegyezte fel többszász évvel később.
Ez a Biblia egyik csodája, de erről talán majd máskor.

Ha ez az ember leás a "föld" mélyére, megtalálja a legmélyén taláható szilárd fundamentumot, vagyis "élhet a föld legjavával", amelyre alapozva megállhat minden helyzetben.
Fantasztikus! Ezt a párhuzamot eddig fel se fedeztem, csak most, mikor írni kezdtem ezt a bejegyzést.

Aztán megint másutt az Írás utolsó könyvében, amit megint egy más személy írt le, Krisztus ismét így szól:

Az egyik evangéliumban pedig azt mondja Jézus:

Gyönyörű szavak mind... de ha itt elakadunk, akkor semmit sem tud nyújtani számunkra.
Mit jelent az, hogy "hallgatni a szóra"? 
Hallgatni Isten szavára?
Ismerni az Ő hangját?
Ismerni Krisztust?
Ismerni Istent?
Megismerni Istent?


Ne essünk kétségbe, ha elménk ezt a kérdést dobja fel! Ezt ugyanis Jézus korának egy elismert vallási vezetője is feltette, nem más, mint maga Nikodémus, aki később szintén Krisztus tanítványa lett.

Tényleg ne essünk kétségbe, ha tele vagyunk kérdésekkel, sőt tódulnak a kérdések!
Kérdések és panaszok nélkül, amúgy sem tudunk Istenhez fordulni, hiszen ha mindent tudunk, (ha lenne ilyen) ugyan mit akarjunk még Tőle! Ahogy mondja is: "Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek." (Még jó hogy nem tudunk mindent! Sőt talán semmit sem?!)
Ne essünk kétségbe, bár a kétség is egy "kérdő" vagy "kérdéses" állapot - na jó akkor essünk kétségbe. :)
De közben lássuk meg, és örüljünk annak, hogy Jézus itt már nem csak Nikodémusnak, a tanítványoknak vagy egyéb bibliai személyeknek beszél, hanem nekünk is válaszol, tőlünk is kérdez,velünk is reakcióba lép, 2000 év távlatából, de mégis ITT és MOST! 

Ilyenkor megláthatjuk ahogy a Biblia, ami eddig egy porosodó fekete könyv volt, tele érthetetlen és idegesítő "mesékkel" - hirtelen életre kel és magába szippant. Annyira, hogy aztán már nap mint nap igényünk lesz a minél mélyebb megismerésére, akár a mindennapi kenyér esetében.
Vagy ahogyan a drog és az alkohol, függőséget okoz, annnyi különbséggel, hogy ez nem öl, butít és nyomorba dönt, hanem megment és felemel.
Ez a Biblia egy másik csodája!

"Akinek van füle a hallásra, hallja!"

Jézus sokszor mondta el e szavakat tanításai végeztével!
De akkor mit is jelent ez? Mi az hogy, "fül a hallásra?"

"A ti szemeitek boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak."

Mit is kellene hallani?
Talán azt a nagyon halk, szelíd szót, ami sokszor óva int, és amit oly sokszor mégis elvetek?
Előfordul az ilyesmi! Szerintem mindnyájunkkal. 
Mondhatjuk úgy is, hogy lelkiismeret. De mivel sokszor annyira kívánatos valami, hogy megmagyarázom azt a "halk és szelíd" szót mással. Például azzal, hogy nem is hallottam. Nem is létezik! Vagy csak túlságosan aggályos a lelkiismeretem. Így futok el sokszor mellette, anélkül, hogy észrevenném. Pedig valójában észreveszem, csak nem hallgatok rá.
De az is megeshet, hogy nem is hallom, vagy rosszul hallom, vagy tanácstalan vagyok. 
Ezek szerint a saját gyenge, emberi ítéletemre kéne hagyatkoznom, és ráfogni, hogy az jó volt úgy, mert 
az Úr akarata.
Ez sajnos nagyon sokszor megtörtént a történelem során. Sőt emberek, a legszörnyűbb vétkeket sokszor Isten nevében cselekedték, a saját indítékaik alapján. Ehhez elég csak átolvasni egy akármilyen vallástörténeti könyvet. De Jézus ezt is előre megjövendölte: "jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik." Ahogy előtte fogalmaz ezeket azért mondja, "hogy meg ne botránkozzunk" Mert mit jelent megbotránkozni valakin? Azt jelenti erkölcsileg csalódni benne. Vagyis ne csalódjunk erkölcsileg Krisztusban, és ne vessük el Őt azért, mert egyesek az Ő nevében, de mégis a saját érdekeiknek megfelelően bizonyos tetteket hajtanak végre. Mivel valójában"nem ismerték meg az Atyát, sem Krisztust."

Ez tehát azt jelenti, hogy a mi kis lelkiismeretünk nem minden esetben egyezik Isten Lelkével!
Akkor mégis mimódon lehetséges összhangra jutni Vele!

Csakis úgy ha hiszünk, nem csak Istenben, hanem az Ő szavában,
"...a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által."
 Hiszünk az Igében, amely testté lett, és közöttünk lakozott.

 Ez most paradoxonnak tűnik, mert hogyan higgyjünk annak a szónak, amit meg sem hallunk.
 De nem! Ez nem mentség! Mert Isten igenis szólt hozzánk! 
Azért mondják Isten Szavára, hogy Isten Szava, mert tényleg az!:) 
Nevezetesen a Biblia! 
Ha a Bibliát - amely konkrétan leírja, hogy Ő ki valójában, és mit szeretne velünk elérni - tanulmányozva szépen lassan, fokazatosan megismerjük az Atyát, Krisztust, akkor minden élethelyzetben meg fogjuk hallani az Ő hangját a lelkiismereten keresztül Ha tényleg figyelek rá, és nem hagyom, hogy az egyéb hajlamok és szenvedélyek elnyomják azt. Őt megismerve kialakul egy "belső hallás", amiről Jézus beszélt. Akit nem ismerek, annak nem ismerem fel a hangját - ez logikusnak tűnik.

Végezetül, idézek egy számomra kedves írónőt, aki nagyon jól megragadhatta a lényeget!
"Minden igazi engedelmesség a szívből származik. Krisztusnál is az engedelmesség a szív ügye volt. Ha egyetértünk Krisztussal, akkor Krisztus is azonosítja magát gondolatainkkal és céljainkkal. Így vegyül össze szívünk és elménk összhangban Krisztus akaratával, hogy amikor neki engedelmeskedünk, akkor tulajdonképpen nem teszünk mást csak azt, hogy eleget teszünk saját indítékainknak. Megtisztított és megszentelt akaratunk Krisztus szolgálatának a végzésében találja majd meg legnagyobb örömét. Mikor megismerjük Istent, mivel éppen az a kiváltságunk, hogy megismerhetjük Őt, akkor életünk a folytonos engedelmesség élete lesz. Krisztus lényének az értékelése, megbecsülése által az Istennel való közösség útján a bűn gyűlöletes lesz számunkra."

1 megjegyzés: