Ma újra egy csodát éltem át. Isten Vigasztalásának csodáját, és gyengéd odafigyelését gyermekei apró bajaira. Tegnap este elég későn sikerült elindulnom hazafelé a suliból. Nagyon fáradt és kimerült voltam. Nem kívántam már semmi mást, csak egy puha, meleg ágyat. De tele voltam kérdésekkel...
"Az életem kérdései": mihez kezdjek Uram? Hogy fogok élni? Miből? És hol?
Melyik úton járjak? Mit is akarok?
Így járt az agyam, miközben hazafelé baktattam, aztán egy halk és nyugodt imában felajánlottam életemet, s kértem Istent, Ő igazgasson minden lépést. "Életem ideje kezedben van..." Legyen Ő az én "ösvényem világossága". Ő tudja mit akar, mikor és miért és hogyan. Az én gondolataim folyton csak összekuszálódnak. Mostanában egyre gyakrabban sajnos. Ezután megnyugodtam. Útközben még felmásztam a vasúti töltés oldalára, hogy megcsodáljam azt a néhány csillagot, ami fenn ragyogott még városi egünkön, és a Jupitert, mely ugyanolyan rendületlenül fénylik, minden pillanatban. Aztán mivel nagyon fáradt voltam, hazaérve már csak arra volt energiám, hogy átöltözve ledobjam magam. Így kimaradt az esti kapcsolatápolás Istennel, a Biblián keresztül, az imám is csak valami hevenyészett... De hiányérzetem volt, hiányolni Istent...
"Szívem utánad vágyott éjszaka,
az én lelkem is bensőmben Téged keresett,
mivel ha ítéleteid megjelennek a földön,
igazságot tanulnak a földnek lakosai."
Ezt már reggel olvastam, ugyanabban a fejezetben volt, ahol a reggeli ige:
/Ésaiás könyve 26,3/
Nagyon jó volt ezt így olvasni! Megnyugodni a tudatban, hogy Ő hallotta azt a kérést, látja kételyeimet, aggodalmaimat, minden vágyamat és félelmemet - látja és hallja, tudja és érzi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése