Az Írások/Gyümölcs - 3. rész

Érzem, hogy még mindig sötétben tapogatózom, de látom, hogy akármikor elkezdem elmélyülten tanulmányozni az Írást, az mindig termővé teszi elmém barázdáit.
Ennek köszönhető előző néhány bejegyzésem is. Csodálatos  tapasztalat. De csak gondolkodom... vagy mondjuk úgy, elmélkedem!

Na persze, ha van min? Ezért érdemes memorizálni igeszakaszokat, vagy akár egész fejezeteket is, mert egyrészt a tanulási folyamat során többször átrágom az adott részt, ami önkéntelenül késztet arra, hogy minél mélyebbre ássak, másrészt mikor épp nincs nálam, vagy nincs alkalmam olvasni, tegyük fel buszon való kapaszkodás közben, akkor is van mit felidézni, átgondolni, felfedezni.

De miért kéne elmélkedni naphosszat? - szól a másik oldalról a kérdésem. Az már nem lehet messze az álmodozástól sem! Vigyázz, te, ábrándos tekintetű gyarló ember!

De ha valamiben őszintén elmélyül valaki - vagyis én, azt tapasztaltam - azon utána tovább kell "merengeni". Mert érint, mert foglalkoztat, mert kutatod!

Persze rossz szó ez a "merengés" - hasonló az ábrándozáshoz, de mondhatnék szemlélődést is. Az ábrándozásnak is megvan a helye, és igenis lehet eredményes - ne ítéljük el.

Tehát ahhoz, hogy gondolatban elmélyüljünk, merengeni kell azon az egy dolgon sokáig. Legyünk "együgyűek". Ez a szó sajnos szintén pejoratív tartalommal párosul, pedig ha őszinték vagyunk valójában nagyon nehéz folyamatosan egyvalamire koncentrálni, és azt végezni. Olyan ez, mint amikor többször megrágjuk az ételt, mert így az a gyomorba jutva könnyeben emésztődik.

De nem csak merengünk, hanem erőt megfeszítve, módszeresen elmélkedünk, hogy a megfelelő összefüggéseket felismerjük, és a merengés során kiszűrt dolgokat, helyes következtetéssel összekapcsoljuk.

Bocsánat, én ezt magamon figyeltem meg így - mondtam, sötétben tapogatózok - lehet, hogy másnál ez teljesen másként működik.

Tehát a korábban elítélt, vagy legalábbis megkérdőjelezett "elmélkedés" igazából nagyon hasznos. Persze, ha van is min elmélkedni! Meg aztán, amikor épp várjuk a buszt, vagy bármi olyan történik, mikor az idő úgymond passzívan telik, miért ne elmélkedjünk?

Keresztségi igém a következő: 

Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok

 tanácsán, bűnösök útján meg nem áll,

 és csúfolódók székében nem ül; 

Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége,

 és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal 

És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa,

 a mely idejekorán megadja gyümölcsét,

 és levele nem hervad el; és minden munkájában

 jó szerencsés lészen.

/Zsoltárok könyve 1,1-3/

Mikor megtörténik a bemerítkezés, mindenki kap egy útravaló igét. Annak is külön története van, hogy nekem miért épp ez. Erről talán majd máskor.Számomra ez tulajdonképpen az "életem kulcsa" - ahogy egy barátom egyszer fogalmazott. Mint, ahogy minden ember számára a keresztségi igéje az. Ezt természetesen még nem teljesen látom át. De Isten Szava azt mondja, hogy ha valaki "az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal", az az ember boldog... lesz.(?) Nem, nem boldog lesz, hanem boldog. MOST!
Vagyis állandóan elmélkedni? Nos, itt az áll...

...ÉJJEL ÉS NAPPAL...