2012. július 23., hétfő

Jehova-jireh

Expozíció

Jehova-jireh, avagy az Úr hegyén a gondviselés. Így nevezte el Ábrahám, azt a helyet, melyet az Úr mutatott neki, hogy ott áldozza fel égőáldozatul Izsákot, az ő fiát, az ő "egyetlenét", akit szeret. Talán ismerjük nagy vonalakban a történteket, de ha nem nézzük meg azt Mózes I. könyve 22. fejezetében. Nem részletezném itt, csupán egy bizonyos dolgot szeretnék ebben kibontani és több nézőpontból megforgatva vizsgálni. Ábrahám és Izsák, apa és fia felfelé kapaszkodnak a Mórija sziklás hegyén, ahol egyébként később a Templom is felépül majd, mely nem kis jelentőséggel bír. Köröttük mély, üres csend, az atya magányos hallgatásba burkolózik, kezében a tűz és a kés, az ifjú pedig hátán a fát cipeli. Gyönyörű montázs, egy pillanatra elénk idéződik egy kép a messze jövendőből. A "Fiú" a "fával" a hátán, felfele kaptat a "hegyre"...
Aztán megtöri a csendet egy hang: "Apám! Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való bárány?" Az apa erre így felel: "Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam."


Feldolgozás

Itt állhatunk meg a történettel. A kronologikus távirányítón megnyomjuk a pause feliratú gombot, és a kép kimerevedik. Két szó pedig visszhangzik a fülünkben. "Isten", "gondoskodik". - Isten gondoskodik.
De miért pont ez a két szó? Hogy merem én önkényesen szövegkörnyezetéből kiemelni éppen ezt a két szót? Mi oka van ennek?
Ha tovább olvasnánk a történetet, látnánk ahogy Ábrahám kezéből kiesik a tőr, és tekintetét felemelve meglátja, hogy a közeli bozótban egy kos van fönnakadva a szarvánál fogva, melyet a fia helyett mutatott be végül égőáldozatul. 
A helyet pedig így nevezte el: Jehova-jireh, az Úr gondoskodik. Ma úgy mondják: az Úr hegyén a gondviselés. Megnéztem ezt a verset egyéb angol nyelvű fordításokban is, mely által még plasztikusabban megjelenik a tartalom. Persze önmagában ennyi, hogy "az Úr gondoskodik" bőven elég kéne legyen, de ma már köszönhetően a folyamatosan bennünket érő információdömpingnek, és az egyéb beérkező ingereknek megtanultuk a felületes befogadást, a szavak mély értelmének elhagyását. Ássunk tehát mélyebbre és lássuk mi rejlik a felszín alatt!
A New Living Translation így hozza ezt a verset: 
Abraham named the place Yahweh-Yireh, which means "the LORD will provide". To this day, people still use that name as a proverb: "On the mountain of the LORD it will be provided."
Még egy fordítást citálok, mert az egy másik oldalát világítja meg ennek. Ez az ún. Douay-Rheims Bible.
And he called the name of that place, The LORD seeth. Whereupon even to this day it is said: In the mountain the LORD will see.
Most próbáljuk meg ezt lefordítani. Ábrahám elnevezte a helyet - idáig stimmel. "the LORD will provide". Mit jelent ez? Provide. Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent szótáramban ez áll:
provide: 1. ellát, felszerel (vmivel) 2. nyújt, ad, szolgáltat, gondoskodik, biztosít.
Még a jogtudományból is hoz egy jelentést: rendelkezik [törvény], intézkedik.
Igen ez már elég erős kifejezésnek tűnik. Mintha törvény rendelkezne felőlünk. Az Úr gondviselése valóban törvény erejű rendelkezés, a szó legpozitívabb értelmében. Az Úr intézkedik, ellát minket amivel szükséges. Felszerel, ez kissé viccesen hangzik, de ez sem rossz. Az Úr nyújt, ad, szolgáltat, biztosít.
A második idézet pedig miről szól? "The LORD seeth." Régiesen mondja: seeth. Logikailag talán ezt kellett volna előre helyezni. Mert az Úr lát, látja helyzetünket, állapotunkat pontosan ismeri még a legmélyebb érzelmeinket és emberi lényünknek, elménknek azon részeit, melyet magunk nem is tudunk egészen pontosan kifejezve megfogalmazni, csak tudjuk, érezzük, hogy ott vannak. Szándékosan nem mondok ennél konkrétabbat, mert azzal talán kiütöm annak lehetőségét, hogy mindenki a saját fejében zárja le ezt a gondolatsort, arról, hogy mi az amit érez, hogy benne van, de mégsem tudja megragadni, sem gondolatban, sem szóban, sem írásban, vagy bármilyen más gesztus formájában, hanem csak halványan körvonalazva vagy még úgy sem. Érted már? Megvan? Na akkor ez az amit Isten pontosan lát benned, és képes a benned tátongó űrt betölteni, vagy felszínre hozni a felszínre hozhatatlant, látni és láttatni a láthatatlant.

Mit rejt tehát ez a szóösszetétel, melyről az kívánom, hogy ezentúl mágikus erejű varázsigeként hasson elménkben, akárhányszor eszünkbe jut, akár nehéz és kétes kimenetelű helyzetben vagyunk, akár a szürkének tetsző hétköznapok prózai semlegességében vagy valódi örömeink közepette?!

Jehova-jireh - Az Úr lát, és gondot visel!

Az angol nyelvű fordítások forrása:

2012. július 8., vasárnap

Kérdés: Krisztus meghalt?

Hogyan lett Jézus emberré?
Hogyan halhatott meg, mint Isten!?


Hogyan győzte le a halált?
Hogyan, ki vagy mi által támadt fel?




Jézus azért lett emberré, hogy meghalhasson! (Róma 8,3)
Az isteni mivolta mellett, emberi lényege elég volt ahhoz, hogy a sírba szálljon? Ezek szerint nem a saját hatalma, hanem Isten volt az, aki Őt feltámasztotta. Ha pedig ez így van, akkor ugyanúgy támaszt fel minket is. "...ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által." 
 Ha pedig Krisztus nem a maga isteni ereje által támadt fel, akkor minden mást, amit "cselekedett", az Atya hatalma vitt véghez benne és általa.
Vagyis ha igaz az, hogy Krisztus, a "Mintakép", (Róma 8,29) az Isten Lelke által támadt fel, akkor ugyanennek a Léleknek, a Jézus élete folyamán történt megnyilvánulásai ugyanúgy megjelennek a mi életünkben is.  Hiszen Ő a Mintakép(Ján 14,12) Mert azt is mondja Jelenések könyvében: 



Hogyan? Aki győz? Amint én is győztem?
Hogy lehet, hogy nem követett el bűnt?
Minek köszönhető ez?
Vajon ezt mondhatnánk csodának?
Vagy csupán mert Isten Fia volt?
Ha egy ember nem követ el bűnt azt mondhatnánk csodának? Lehet ilyen? Vagy ez rögtön gúny, nevetség és  hamis alázat mögé bújt, irigységből táplálkozó farizeusi megvetés tárgya lesz? Nem így volt Jézus?
Mit jelent Lélek szerint élni?
Meddig mentegethetjük magunkat?
Ha valójában nem is halt meg Krisztus, ha nem tudott volna végérvényesen meghalni, ha nem lett volna tétje az Ő küldetésének vagy ha nem történhetett volna másként is, mint ahogy történt, ha nem tudott volna véteni, hibázni, akkor az egész csak egy hazug színjáték!


De ha igen...  márpedig Isten tudomásom szerint nem szokott hazudni! Így tehát "mindent egy lapra tett fel", amikor úgy döntött, hogy emberré lesz, annak minden rákfenéjével együtt. Isten Fia olyan alakot öltött, amelyről azt írja Pál, hogy "Isten törvényének nem engedelmeskedik, MERT NEM IS TEHETI."  Micsoda paradoxon. Isten oly testben, mely nem tud az Ő törvényével összhangban élni. Elég erős hátrányból indul tehát a küzdelemben. Ahogy mi mindnyájan a Föld nevű bolygón. "Mivel pedig MI test és vér részesei vagyunk, ő is hozzánk hasonlóan részese lett ezeknek. Mert nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel. Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie testvéreihez", vagyis hozzánk, akiket testvéreinek szólít. De a "hasonlóság" helyett sokkal pontosabb azt mondani "azonosság". Mindenben pontosan azonosnak kellett lennie testvéreihez, hogy Minta lehessen.  (Fil 2, 6-8)
Ez esetben nincs többé mivel mentegetőznünk! A kérdés fel van téve. Nincs többé privát kényelem.
Hogyan győzhetünk tehát? "..amint én is győztem
Így talán a válasz is adva van: