Nagyon szeretek könyveket ajánlani, és még jobban szeretem, amikor egy olyan könyvet olvashatok, amiről biztosan tudom, hogy ezt ahol csak lehet ajánlani fogom mindenkinek!
Íme itt van a következő:
A Lelkiismeret - Reisinger János
A hátsó borítón olvasható, hogy 1912 óta nem jelent meg önálló kötet hazánkban a lelkiismeretről, bár rengeteget használjuk, mint fogalmat. Hivatkozunk rá, mégsem vesszük elég komolyan, hogy a lelkiismeret törvénye a legegyetemesebb, amelynek követésétől függ emberségünk és boldogságunk.
Hihetetlenül olvasmányos, és nagyon szerteágazó írás a lelkiismeretről, akaratról, értelemről és ezek együttesen működő hármas fogatáról. De körüljárja a hit és a lelkiismeret kapcsolatait is. Olykor egészen egyszerű és gyakorlatias, néhol pedig már-már filozofikus magasságokban jár, erősen kell koncentrálni ahhoz, hogy egészen megértsük. Ezzel együtt, szerintem mindenki számára 100%-ban emészthető lelki eledel.
A szerző, aki egyébként valóban elég járatos az irodalomban, mint egy korábbi tanítványával - akit Theofilusnak nevez - lefolyt levelezése során tárja elénk gondolatait, melyeket az élettől, az életről és más íróktól, gondolkodóktól megtanult, magáévá tett - így nem kevés irodalmi utalás és idézet található sorai között. A fiatal, tudni vágyó, és élni óhajtó ifjú tanítvány, pedig mindig újabb kérdéseket vet fel, melyekről a válaszlevelekből utalásként értesülünk.
Egy-egy fejezet egy-egy levél.
Nagyon hamar végigolvasható, olvasmányossága és aktualitása miatt mindenki számára. De azt hiszem ahogy végigolvastam, kezdhetném is elölről, mert mint mondani szokás: "ismétlés a tudás atyja, vagy...anyja?!..., jaj nem is tudom.. ehh,.. na szóval egy kis ízelítő, pár sor:
"Az emberi élet legsajnálatosabb jelensége, hogy jót akarva is rosszat teszünk, vagy ami még ennél is súlyosabb: kifejezetten elkerülni akarva a rosszat, mégis mélyen beleesünk. A régi görögök az Oidipusz-történetbe foglalták bele ezt a tapasztalatot, és elkerülhetetlennek nyilvánították nemcsak az előbbit, de az utóbbit is, mindenki sorsában. Erre a mi is tovább élő felfogásra válaszol Jézus története, Jézus példája, Jézus evangéliuma. De csak annak válaszol, akit érdekel is ez. Másként Oidipusz története folytatódik változatlanul és vigasztalanul mindnyájunk életében.
Bizonyos életkor után sokan úgy érezhetik, hogy az őszinteség is azt sugallja: adjuk meg magunkat a kivédhetetlen sorsnak. Oidipusz történetével ugyanis telis-tele az élet, kedves Theofilusom."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése