Korábban beszéltem már a festés jótékony hatásairól az önismeretet illetően. Nem véletlen, hogy ma már művészet-terápiát is alkalmaznak, bár pontosan nem tudom, hogy ez mit is jelent. Én megtaláltam a magam módszerét.
Annyira kitűnik minden jellemvonásom. Hiányosságaim, adottságaim, egyebek.
De mivel maga az általam létrehozott, vagy létrehozandó tárgy az ami feltárja hibáimat így nem is esik rosszul. Inkább olyan "objektív". Mintha csak annyit mondanék, például, hogy ez a fa lombhullató, kérge szürkésbarna, levelei kis fürtöket alkotnak stb. stb...
Egyik ilyen "hiány-betegségem", amiben azt hiszem magával a nagy Leonardo da Vincivel közösen szenvedünk (persze más más léptékekben :D) a dolgok be nem fejezése. Annyi-mindenbe belevágok, és aztán nem viszem végig. A kezdeti lelkesedés lankad, míg végül megelégszem az aktuális pillanatnyi állapottal, és már kezdem is a következőt, hogy
aztán az is hasonló sorsra jusson. Persze lehet nem kell ilyen szigorúan venni ezt, mert ha egyazon témában több kép is készül, úgy az előző "befejezetlen" festményekkel járó összes tapasztalat már benne lesz a következőben. Így aztán az egész egy folyamattá terebélyesedik, aminek soha nincs vége, mert nem is lehet. És ez így számomra sokkal szimpatikusabb. De lehet, hogy most csak elfogult vagyok magammal szemben, és próbálok mentegetőzni, farigcsált vigaszokkal...:)
Hasonlít rád. :D
VálaszTörlés..huuhh, hát igyekszem, sajnos nem mindig jön így össze :)
VálaszTörlésMiért ilyen kicsik ezek a képek?
VálaszTörlésMert az volt az elképzelésem, hogy a képek csak mellékletként szerepelnek, illetve a szöveggel egymást kiegészítve alkossanak egy egészt.
VálaszTörlésDe idővel még lehet, hogy teszek fel mást. Meglátjuk.