Új tapasztalat

Hadd osszak most meg itt egy gyönyörű tapasztalatot ami a napokban történt velem.
Tulajdonképpen sokkal régebbre vezethető vissza a kibontakozása.
Csak most érte el tetőfokát, úgy érzem.
Nagyon sokat szoktam agyalni különböző vallások követőin. Vajon mi végre ez a sok szép eszmerendszer?
Mindegyiknek megvan a maga sajátossága, vannak ahol teljesen ellent mondanak egymásnak, de olyan is van amit nem is lehet, és nem is érdemes összehasonlítani egy másikkal, mert az olyan lenne mintha magyar kártyával szeretném elmagyarázni a Póker szabályait.
Mindenesetre a legtöbb vallásban megvan az a törekvés, hogy követője igaz, kegyes ember legyen. Hol így, hol úgy de valahogy mindenhol megtalálható ez. Legalábbis eddigi tapasztalataim ezt mutatják. És persze a szeretet az ami talán szintén mindegyik vallás egyik legfontosabb vagy talán a legeslegfontosabb pontja. Na persze ennek a "szeretet"-nek is többféle szintje létezik ezekben, erre most nem szeretnék kitérni, mivel ismereteim meglehetősen hiányosak, meg aztán erről könyvet is lehet írni. Talán majd egy másik bejegyzésben.

Szóval minden vallás, ha követője azt igazán megéli - ami már talán nem is vallás, hanem inkább hit, vagy ilyesmi - igaz és őszinte embert varázsol.
Mondom teljesen tapasztalati úton történt ennek felismerése. Remélem,hogy nem tévedek. Na jó igaz, nem ismerek minden vallást. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy amivel eddig találkoztam.

Azért mondtam az elején, hogy korábbra vezethető vissza ennek a mostani tapasztalatnak a kibontakozása, mert azt láttam, hogy bizonyos "problémákkál" vagy kérdésekkel újra és újra szembetalálkozom.

Talán az egyetem első évében törént, amikor az a kérdés szegeződött felém, hogy "miért vagyok kizárólagos"?
Tudniillik kereszténynek tartom magam, de nem is szeretem ezt a szót, mert már annyi rossz jelentés ragadt hozzá. Úgyhogy inkább használjuk a szó eredeti jelentését "Krisztus-követő". Pontosabban igyekszem Őt követni, ez inkább kevesebb, mint több sikerrel jön minden nap össze. A "keresztény vallás" szókapcsolattól pedig egyenesen borsózik a hátam. VAllás, vallás, vallás... juuj, ez annyira "álszent" szó. Még ha magánhangzók hangrendjét nézzük is. A "keresztény" tele van magas hangrendűekkel, ami számomra kicsit frissebbé teszi a szót, aztán jön ez a nagy "VALLLLÁS", ami pedig olyan, mély, és olyan egyhangú, meg, hogy is mondjam mozgalmasság nélküli. Mintha egy régen farönkbe szorult rozsdás balta lenne, amit már soha senki nem fog tudni használni. Na ilyen számomra ez a szó.
Sőt a szó jelentése is. Mert kifejezi azt a begyöpösödést, amikor, minden áll már a helyén, semmi nem lehet új, minden módszer és válasz jól bevált már, ezért ne is nyúljunk hozzá. Ez aztán azt eredményezi, hogy elfelejtünk gondolkodni a megoldásokon, és ha új helyzetbe kerülünk, adunk egy nem éppen odaillő választ a problémára.
Hogyan is lehet egy ilyen szót párosítani azzal, hogy "Krisztus-követés". Ami nekem azt jelenti, hogy minden nap, újra és újra, meg kell vizsgáljam az indítékaimat, le kell győzzem a nehéz "testet", ami ugyanúgy, mint az a rozsdás balta mindig csak egy helyben tartana.
Ezért sokkal jobb szerintem a hit. Mert lehet az ember vallásos "Krisztus követés" nélkül is, amikor a formákból teljesen kiesik a lélek. Viszont hit nélkül Krisztust követni lehetetlen. Hit - ez a szó már hangzásában is sokkal szimpatikusabb. Persze ez teljesen szubjektív, úgyhogy nem lényeg.


Juj most egy kicsit eltértem a tárgytól...Hol is tartottam? Hja igen "miért vagyok kizárólagos"?
Miért mondom, hogy csak ez az út a jó? Miért ne lehetne ez vagy az vagy stb... Most itt direkt nem sorolok fel mást. Kicsit később.

Ez volt az első találkozásom ezzel.
Aztán nem oly régen Izralelben járhattam, kedves nagybátyám jóvoltából. Itt óriási szellemi kalandtúrában volt részem, csodálatos volt. Rengeteg, gyönyörű, összefüggést találhattam ott. Néha már akkora impulzusok értek, hogy magam sem tudtam eldönteni ki is vagyok valójában.
Itt is legalább három vallással találkozhatunk, de lehet hogy többel is.
A megfigyelés ugyanaz! Aki éli azt amit vall, az erőt ad neki ahhoz, hogy helyes életet éljen. Hihetetlen! Pedig teljesen mást vallanak.
Vagy ott vannak a tibeti nomád törzsek, akik teljesen távol esnek a "civilizáció" bármiféle hatásától, nekik is megvan a maguk vallása, amit lehet sokkal jobban megélnek mint én az enyémet.

Aztán itthon megint egy újabb vallással találkozom, nevezetesen a buddhizmussal.
Nem szeretnék teológiai értekezésekbe bocsátkozni. Erre a vallásra fokozottan igaz az, amit a magyar kártyával történő pókerezésről mondtam. Még a fogalmaink sem ugyanazok. Vagyis nem értem... NA mindegy.

Szóval folyton azon morfondíroztam, "Istenem, hogyan lesz eldöntve az emberek üdvössége? Mi alapján, hiszen annyiféle vélekedés és eszme létezik, és mégis mindegyik "kitermeli" a maga igaz hívőit?!" Vagy pl, "Miért nem beszél Jézus az evangléiumokban buddhistákkal, amiből megtudhatnám, hogyan álljak a kérdéshez?" - Teljesen nevetséges kérdés.

Aztán egyik nap, épp szerdán, odakünn tevékenykedém a garázsban, mikor a szél zúgása, mintegy a semmiből támada fel, s ím meghallám, amint a kopasz fák elszáradt leveleit húzza.
Ekkor eszembe jutott az amit Jézus mondott, épp Nikodémusnak, aki mint tudjuk farizeus volt.
Ezt mondta:
"A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született."

Vagyis ha behelyettesítünk:
Nikodémus = Zoli
Jézus = Jézus

"Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Zoli.
Ez jöve Jézushoz, és monda néki: Mester, tudom, hogy nagyszerű emberek vannak a buddhisták, a zsidó vallásúak stb. között, mert senki nem élhet kegyes életet, hanem ha az Isten van vele.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.[...] A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néked újonnan születned. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született."

Vagyis "Zoli ne távolíts már magadtól, először te magad kell újjászüless, és ne foglalkozz egyebekkel, hagyd az Istenre ami az Ő dolga, nem neked kell eldöntened, hogy mik az üdvösség feltételei. Te csak dolgozz a magadén, csak éld meg mindazt amit már tudsz, amiben hiszel, mert Isten teljes munkáját úgysem láthatod át!"
Tehát nem véletlen, hogy nem találtam meg, Jézus "válaszát" (ez nagyon rossz szó erre), más vallásokhoz, mert én magam vagyok az a farizeus akihez szólni akar. Csodálatos, soha nem gondoltam, hogy egy ilyen felfedezésnek egyszer így örülni fogok. :)

De ha szabad még a buta Zolinak belekotyognia ebbe a már amúgy is fársztóan hosszú bejegyzésbe, azóta, hogy talonba raktam, a kérdést a más vallásokról, úgy látom, kezdek arra is választ kapni.
Most már csak két mondat, kedves Olvasó, ha még nem rohantál világgá :
áh nem is inkább ezt majd egy későbbi bejegyzésben :)