2010. február 22., hétfő

További...




Most megint megpróbálom leírni, mi is az amit válaszként kaptam kérdésemre, ami régóta foglalkoztat. Azért jó érzés azt tudni, hogy valaki látja, min jár az agyam, és képes párbeszédbe elegyedni velem, ráadásul ez a valaki az egész univerzumot, vagy univerzumokat átlátja, mégis van gondja arra, hogy én, a porszemnek is csak részecskéje, miken gyötröm magam, ezen az aprócska bolygón.

Az előző cikkben csak utaltam rá, de végül nem írtam le.
Ahhoz, hogy ezt a bejegyzést teljességében lássuk, érdemes megnézni ezt a korábbit.
Most nekem is össze kell szednem magam, hogy mi is volt, jaj....

Á igen, különböző vallások, szép eszmerendszerek, és ezek követői, hasonlóságok, kegyes élet stb, stb...
Talán már a lelkiismeretet is pedzegettem.

Ja igen a végkövetkeztetés végül az volt, hogy miért foglalkozom én különféle vallásokkal, amikor nekem magamnak van szükségem megtérésre?! Láthattuk a Nikodémus - Zoli analógiát.:)

Hogyan üdvözítheti Krisztus azokat, akik nem fogadták el Őt, mint Megváltót, de ugyanakkor gyönyörű életet élnek, ami mellett nem mehetünk el csakúgy? Miközben azt mondja Jeshua: "Én vagyok az út, az igazság és az élet..." Mi lesz velük jajj!! Pedig olyan jó emberek!!! (Tudom, a kegyesség és jóság senkit nem ment meg önmagában, ez csupán egy következmény, de ez megint megérne több sort, úgyhogy talán később erről.)
Ugye, buta kérdés... vagy inkább ismerős? mégis... Aztán azt gondoltam, hogy miért akarom Istent bezárni egy templom falai közé. Miért ne tudná, Ő a tibetben élő nomád törzs tagjait éppen úgy felemelni, mint engem? Mintha Ő nem lenne legalább 1000-szer (most keveset mondtam) olyan kreatív, mint én. Végülis rá mondjuk, hogy CREATOR!!:)

Tehát belenyugodtam ebbe a következtetésbe, és még egy gyönyörű verset is találtam ezt alátámasztandó:
"Miképen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképen nem tudod az Istennek dolgát, a ki mindeneket cselekszik."
Szerintem csodálatos, és hihetetlenül szemléletes.
Mikor ebbe belenyugodtam - fontos, hogy nem beletörődtem - azután láttam azt, hogy innen-onnan válaszokat kapok. Mintha egy puzzle elemeit kéne összeilleszteni. Gyönyörű.

Volt még egy kérdés. Miért nem találkozik Jézus más vallások képviselőivel? Amiből tudhatnám, hogy magam is hogy álljak a kérdéshez. Mert azért az Írásnak ugyanolyan tekintélye volt egy farizeusnál, mint egy vámszedőnél. Tehát volt egy közös alap, amit senki nem vitatott. Na jó, hazudnék ha azt mondom nem voltak vitás kérdések. De maga az Írás az elfogadott volt.

De...és itt jön az újdonság! Amit csak akkor fedezhettem fel, miután képes voltam elengedni a kétségeimet.
Nem teljesen igaz, hogy Jézus nem találkozik más "vallásúakkal". (Nem szeretem ezt a szót így használni, azért tettem idézőjelbe.) Ha jobban tetszik más "kultúrkörből" származó! Azelőtt valahogy elkerülte ez a figyelmemet!

Rögtön születésekor jöttek hozzá "napkeletről bölcsek". Ki tudja vajon mifélék, honnan tudták, hogy most fog születni, hol olvasták vagy miből jöttek rá, hogy ki Ő és mikor jön, és mit fog tenni? Nem tudjuk! De előbb ott voltak, mint bármelyik helyi előkelőség! Gondoljuk csak el! Vagyonos és bölcs emberek, csilli-villi ruhákban, karavánon eljönnek, hogy lássák ezt a csecsemőt, egy istállónak kikiáltott barlangban vagy kunyhóban, a széna között, az egyik piciny településen. Nem tudom, mondták-e egymásnak, mikor leszálltak a lóról, tevéről: "Te figyelj már, jó helyen járunk?!"
De valószínűleg, biztosak voltak a dolgukban, és nem tévesztette meg őket a külcsín hiánya.
Nézzük csak meg mi is történik itt! Eljön az akihez a ígéretek fűződtek, és a nép kihez elsőként küldetett nem jelenik meg reprezentálva magát. Úgy értem nem járulnak hozzá vezető emberek, akik az Írásokat forgatják, "ismerik". Vagyis én, mint "farizeus" - ahogy az előző bejegyzésben erre rájöttem - nem sok érdeklődést mutatok a hozzám küldött Megváltóhoz, mert a magam által kovácsolt elméletek kötnek le. Viszont az "idegen" vagy "más vallású" bölcsek, akiktől nem várnám, emberi logikával, hogy ilyet tegyenek megelőznek engem abban, hogy tisztüket tegyék Jézusnál. Akkor most, hogy van ez?
A napkeleti bölcseknek nem volt probléma az, hogy a Megváltó, a "királyok Királya, uraknak Ura", vagy nem tudom, hogy gondoltak rá, egy egész más vallási környezetben születik meg. Ők őszintén kutattak, kaptak egy sugallatot, kinyilatkoztatást Istentől, aztán elindultak és mentek... Követték a "csillagot".

Később, már szolgálata idején jöttek Jézushoz görögök. Napnyugatról!
"Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen" Ők aztán tényleg teljesen más eszmei háttérrel rendelkeztek, mégis tudni óhajtották az igazságot a Messiásról... "látni akarjuk a Jézust"
Most befejezésül, (bár még lenne itt valami de ezt majd később) hadd idézzek pár sort egy könyvből, melyet már korábban ajánlottam:
Amikor egykor a napkeleti bölcsek eljöttek, hogy megtalálják Krisztust, földi élete kezdetén, úgy jöttek most élete végén ezek az emberek Nyugatról. Krisztus születésekor a zsidók olyannyira elfoglaltak voltak saját nagyravágyó terveikkel, hogy nem vettek tudomást jöveteléről. A mágusok pogány földről jöttek a bölcsőhöz ajándékaikkal, hogy imádják a Megváltót. Ugyanígy ezek a görögök a nemzeteket, törzseket, a világ népeit képviselték, mikor eljöttek, hogy lássák Jézust. Ugyanígy minden kor és minden föld népeit vonzani fogja a Megváltó keresztje. Így "sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában"

3 megjegyzés:

  1. Kedves Zoli!
    Ezzel a két bejegyzéseddel mintha az én kérdéseimet tetted volna föl. Én nem vagyok vallásos, nem szeretem, ha valami gúzsba köt és a vallás szerintem pont egy olyan rendszer, ami nem hagy a léleknek szabadságot, viszont hiszek. Valahogy az üdvözülés kérdése és az "üdvözülés feltételei" mindig is foglalkoztattak, meg persze az isteni igazságosságé. Azt hiszem a különböző vallások kérdéshez szorosan hozzá tartozik az isteni igazságosság kérdése is. Ha az az axiómánk, hogy Isten igazságos, akkor már maga a kérdésünk is teljesen irreveláns, hogy vajh' üdvözülnek e más vallások igaz hívői. És itt jön a csavar a képbe, mert az előző mondatomat az egyik ember úgy értelmezi, hogy természetesen nem fognak üdvözülni, a másik pedig úgy, hogy természetesen fognak. Ugyanis felvetődik az a kérdés, hogy mit jelent igazságosnak lenni? Talán ezt a legnehezebb felfognunk az emberi agyunkkal. Az igazságosság nincs úgy belénk programozva, mint az olyan erkölcsi tiltások, hogy ne ölj. És azt gondolom pont ez az, ami miatt olyan nehézzé válik az üdvözülés kérdése. Mert hát az én igazságosság fogalmam szerint nem lehet, hogy annyi ember, aki pl a hinduizmus vagy akármilyen más vallás igaz hívője és jó ember, igazán jó (ismerek egy párat), hogy örök halálra legyen ítélve. Ismerik Jézust, mondhatnám, elismerik és egy bármilyen keresztény templomba érve ugyanúgy imádkoznak, ám de ők az isten más megtestesülését imádják. Csak hogy érthető legyen a kép vegyünk egy ismerősömet, egy Krisna hívőt Indiában. Neki az a hite, hogy egy az Isten, ám más világokban másképp reprezentálja saját magát. Így ő elfogadja, sőt dicsőíti is Jézus nagyságát, ám a napi imáját Krisnához intézi, sőt a mi fogalmainkkal nap, mint nap bálványimádást követ el, viszont olyan jó ember, amilyennel nem találkozhatsz mindennap. És itt jön be az a dolog, hogy a "napkeleti bölcsek" elmentek Jézushoz születésekor, hogy tiszteletüket tegyék, de mi történt velük ezután? (én nem ismerem olyan jól a Bibliát, lehet Te tudsz erre válaszolni) Mi történt azután, hogy visszamentek keletre? Vajon ott folytatták az életüket, ahol abbahagyták, tehát ha előtte olyan emberek voltak, mint az én Krisna hívő ismerősöm, akkor ezután is elkövették a bálványimádást nap nap után? És ha igen, akkor vajon milyen az ő megítélésük a feltámadás kérdésében? És itt jön be az isteni igazságosság, amit mi emberek nem tudunk felfogni, bár néha úgy szeretnék közelebb kerülni hozzá...
    Persze a válaszod tudom az, hogy hagyjam az Istenre, ami az ő dolga, nem nekem kell az üdvösség feltételeit eldöntenem. De valahogy ez nekem nem elég, tudnom kell a határokat, mert úgy érzem, hogy nem akarok újjászületni (ha van egy csöppnyi esélyem is a dologra) egy olyan világban, ahol nincs ott mindenki, akit szeretek. És ezt mint egy újabb axiómát elfogadva, nem tudok ellene küzdeni, legalább meg kell próbálnom egy kicsit segítenem azokat, akik másik irányba akarnak menni, de ha nem tudom, hogy meddig mehetünk el más irányba, akkor hogy is vehetném a bátorságot, hogy valakit megpróbáljak megtéríteni (eltéríteni???)? És akkor itt megint jön a válasz, hogy ne foglalkozzak olyan dolgokkal, ami nem az én dolgom, mert Isten elrendez mindent. Csakhogy Isten egy dolgot nem tud elrendezni (ezért a kijelentésemért azt hiszem most sokan megköveznének) még pedig a mi egyéni szabad akaratunkat, miszerint én meg te meg minden egyes ember saját maga dönt a hitéről. Ha Isten beleszólhatna (vagy bele akarna szólni, ezt pontosan nem tudom) akkor most nem itt tartanánk. Tehát a döntések a tieid, és aki ebben befolyásolni tud, az egy másik ember. És akkor itt a kérdés, hogy befolyásolnunk kell e másokat, vagy egyáltalán van e jogunk befolyásolni másokat, vagy nem felelőtlenség elmenni a másik mellett, mondván, hogy ez nem az én dolgom? Én valahogy mindig is felelősséget éreztem mások iránt, és ha csepp esély volt, akkor próbáltam segíteni (ezt most egyszerű dolgokra értsd: enni adni másnak, meghallgatni, ha baja volt, stb.). És talán nem segítség az, ha valakit az üdvözülés felé terelgetünk? De merre van az?

    VálaszTörlés
  2. Szeretnék kapcsolódni a beszélgetéshez.

    Az én személyes véleményem szerint ez sokkal egyszerűbb kérdés. Mégis kicsit bonyolultabb egyszerre.
    Először is nem értek egyet azzal, hogy axiomatikusan jelentjük ki, hogy Isten igazságos. Az axiómákat nem bizonyítjuk, mert ebből indulunk ki.
    Azt láthatjuk a Biblia alapján, hogy ez az állítás bizonyításra szorult. Pontosabban fogalmazva az állítást, hogy Isten valójában igazságtalan zsarnok, kellett megcáfolnia minden kétséget kizáróan. Gyakorlatilag az egész megváltási terv erről szól.

    Az igazság az, hogy a _kereszténységben_ egyetlen egy axiómából indulhatunk csak ki, hogy ellentmondásmentes és tiszta világképet kapjunk. Mégpedig abból, hogy a Biblia igaz. Amennyiben a Biblia szavát elfogadjuk, akkor az kell, hogy vezessen minket minden más igazság bizonyításában. Innentől kezdve Isten létezése és jelleme mind a Biblia állításaiból következik.

    VálaszTörlés
  3. Szeretném konkretizálni ezeket a fenti eszmefuttatásokat, és alkalmazni az említett problémákra. (Ajánlom a http://www.biblegateway.com/ használatát)
    A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy nem az üdvözül, aki "megérdemli". Pontosabban, azt állítja, hogy nincs olyan ember, aki megérdemelné. (Róma 3:20,23; 1János 1:8) Ez, ha a teljes 3. fejezetet elolvasod, mindenkire vonatkozik.
    Ez alapján azt látjuk, hogy ha Isten csak igazságos, mindenki meghal. Egyszerűen nem lehet üdvözülni saját erőnkből. Erre rádöbbentek a tanítványok is. (Máté 19:16-26; Márk 10:17-27; Lukács 18:18-27)
    Ha János 3. fejezetének elejétől végig elolvasod a Nikodémussal folytatott beszélgetését, akkor egyértelműen kijelenti, hogy Isten kegyelméből lehet csak üdvözülni, és ezt a kegyelmet aktívan el kell fogadni. Pál ezt még jobban leírja a Galatabelieknek. (Galata 2:15-21)
    Tehát az egyetlen út az üdvösséghez Jézus.(János 14:6)
    Segíthetünk-e másoknak ebben? Szerintem kötelességünk. Nyílván mindenki, ahogy mondta a felettem szóló, maga dönt, és ez a szabad akarat egy nagyon sarkalatos pontja a megváltásnak.Gyakorlatilag ezért intézte Isten úgy, hogy az embernek hinnie kell, vagy elutasítania, és ezt szabadon megtehesse. Ha valami bizonyított, akkor mindegy lenne, hogy XY mit mond, ezért nincs döntő "bizonyíték" se Isten ellen, se mellette azon túl, amit kijelentett a Bibliából, és nyílván ezt is el kell fogadni, ha tovább akarunk lépni. Ha a Bibliát nem fogadjuk el, akkor mindent lehet mondani, de nincs semmi alapunk azon túl, hogy állítjuk, onnantól kezdve mindegy hogy a fogtündérben vagy a reinkarnációban hiszünk, ugyanolyan. Isten, ahogy mi ebben a kultúrában használjuk, elsősorban a zsidók és keresztények által bemutatott Isten, és ha benne akarunk hinni, akkor a Bibliát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha megtesszük, akkor gyakorlatilag tagadjuk (azt az) Istent, mivel ő maga mondja magáról, hogy a Bibliában kinyilatkoztatta magát, és nincs más alapja a hitnek.

    Isten igazságossága és más vallások.
    Isten nélkül nincs lét. Isten aktívan tartja fenn a világegyetemet és az életünket, azokét is, akik nem hisznek benne, hogy esélyük legyen megtérni hozzá. Ez azt jelenti, hogyha Isten magára hagyja az embert, akkor meghalna. A Bűn nagy B-vel az, hogy az ember fellázad Isten ellen, és elfordul tőle. "A bűn az, hogy nem hisznek énbennem;" (János 6:9 újprot) Isten következetes. (Róma 2:11-16) Ezért, aki bűnös, annak meg kell halnia. Ez isten igazságossága. De mivel nem szeretné, hogy meghaljunk, ezért adott egy utat arra, hogy kegyelmet nyerjünk az ítélet alól. (Róma 6:23) Tehát az egész a döntésünkön múlik. Nem azon, hogy XY vallás híve leszel, hanem hogy hiszel-e Jézusban, úgy, ahogy ezt a Biblia írja.
    Jézus maga mondja, hogy az üdvözülők nem egy meghatározott, látható vallás vagy felekezet tagjai lesznek, hanem mindenki, aki benne hisz. (János 10:16)
    Mivel mindenkinek megvan a saját akarata, és szabadon dönthet, hogy hisz Istenben, vagy nem, ezért az üdvösség csak döntés kérdése. (Nyílván a hinni szó nem csak arra utal, hogy elhiszem, hogy létezik. Jakab 2:19)

    Ezért Isten igazságos: mert a bűnt bünteti (ha valaki nem szereti így, akor mondja azt, hogy aki nem akar Istennel élni, annak megadja a kérését: az örök halált, mivel nincs élet nélküle). És Isten kegyelmes: mert ugyan halálra voltunk ítélve, kifizette helyettünk a büntetést, és csak el kell fogadnunk a helyettünk való áldozatát, hogy élhessünk. Isten mindenkinek felkínálja az életében ezt a döntési lehetőséget.

    Innentől kezdve nem lehet megkerülni ezt. Valaki akármilyen jó lehet, meg fog halni, ha Istent visszautasítja.

    VálaszTörlés