Hú de meglepődtem, mikor azt láttam, hogy hirtelen 3 hozzászólás is érkezett, a bejegyzéshez, amit még nem sokkal előbb írtam.
Nagyon örülök ennek a diskurzusnak, a kérdéseknek, a válaszoknak ami lehetővé tesz egy kis közös gondolkodást! Éljen... :)
...és huuhh...
...most megint koncentrálnom kell, hogy magam is teljességgel és kellő alázattal jelen tudjak lenni a beszélgetésben. Úgy tűnik, hogy az a néhány kimaradt gondolat, amit eme későbbi bejegyzésben szándékoztam leírni, olyan űrt támasztott, hogy... egyszer csak a blog írni kezdte saját magát! Csodálatos! :) Köszönöm!
Sokat gondolkodtam, vajon folytassam-e ezt az eszmefuttatást? Nem mondtak-e már el mindent az előttem hozzászólók? Vagy aktuális-e ezek után az a kicsi ami bent rekedt? Feloldhatóak-e az egymás után tóduló kérdések, válaszok és kérdések, újabb válaszok és...kérdések és válaszok közötti feszültségek? Vagy ugyanoda lyukadunk ki egy kérdés megválaszolásával, mintha el se kezdtük volna? Megint az első kérdéshez. De akkor vessük sutba az egészet?
Legjobb, ha itt most nem írok rögtön, hanem imádkozom Isten vezetéséért, kellő alázatért, és tisztánlátásért a gondolat folytatását/befejezését illetően. De azért szólj hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése