Fess, alkoss...gyarapíts!?

Végre valahára elkezdtem festeni...

Kicsit rossz érzés volt eleinte, ugyanis rögtön hatmillió gondolat tódul az elmémbe. Ez azért rossz ilyenkor, mert képtelenség rendszerezni, s mikor leülök, hogy levessem ezeket a papírra, rögtön elvesztik alakjukat és mintha szublimálnának.
Így jártam most is azt hiszem.
De azért maradt valami talán...
Másik ami miatt rossz, hogy képtelenség odafigyelni arra amit festek. Így jönnek aztán az olyan gondolatok, hogy "á inkább nem is ezt kéne festeni", meg "ez olyan unalmas, keress valami mást!" De ez ugyanolyan lenne, mintha elvennék egy nőt feleségül, és aztán miután "rájöttem" hogy mégsem az - persze ezzel átverem saját magamat - keresek másvalakit akivel aztán ugyanez a probléma vetődik fel egy idő után. Tehát a probléma belül keresendő, nem a körülményekben.

Szóval kis szellemi kerekasztalom minden tagja felébred ilyenkor és 100%-os hangerővel kezd kiabálni.
Még az is eszembe jutott, hogy inkább fessek egy önarcképet, de aztán úgy voltam vele, hogy ha nem tartok ki emellett amit most festek, akkor a következő tárgy, amit 2D-be helyezni próbálnék ugyanígy járna. Még másik indok, hogy nem festek önarcképet az, (és ez mostanában megdőlni látszik), hogy nehogy nárcista vonásokat fejlessszek ki. Egy időben sok önarcképet csináltam, de pont emiatt letettem róluk. De ha formai szempontból festeném az arcom, mivel nincs más modell, ez egy újabb magyarázat lehetne, s így megmenekülök a nárcizmus vádjától.
Na persze ez megint csak elméleti csűr-csavarás és a vége megint csak ugyanoda vezet, hogy túl sokat vagyok elfoglalva a saját kis buta dolgaimmal.
Lényeg az, hogy ezt csinálni kell ahhoz, hogy letisztuljon.
Egyébként nagyon érdekes önismereti hozadékai is vannak ennek - nem véletlenül alkalmazzák terápiaként is. Ugyanis ha festek, rögtön látom magamat a folyamatban, hogyha három üveget látok magam előtt akkor is. Ebből most gondolhatná bárki, hogy mekkora egy egoista vagy, de nem. Pontosan látom, hogy mik a rossz tulajdonságaim. Ahogy húzom az ecsetet, az hogy mennyi szünetet tartok, vagy tartok-e egyáltalán. De ezek nem mint szemrehányás jönnek elő, hanem száraz tényekként, és igazából nem is esik rosszul, mert annyira objektívnek tűnik.
Maga a kompozíció, a kiválasztott tárgyak és a színek is mind-mind információval bírnak valószínűleg, de ezeket még nem fejtettem meg. Ezt nem mint újkeletű dolgot jegyzem meg hanem, mint általam újrafelfedezettet.
Ezt a néhány sort a kép festésének szünetében vetettem ide. Lehet, hogy hasznos, lehet hogy csak növelte a szellemi szemetet ezen a csodálatos VilágSzélesPókhálón, de most megyek vissza és folytatom...