Játék betűkből - 1. rész

Arra adtam a fejem, hogy megtanulok kínaiul írni. Még van itt néhány napunk... 

Na jó, ez csak egy vicc. Több ezer karakter létezik, amit nyolc éves korukig tanulnak az itteni gyermekek. Ráadásul nemcsak a jelenlegi, hanem a hagyomány írásmódot is meg kell tanulják, ami arra jó, ahogy fel sikerült fognom, hogy értsék a betűk és szavak etimológiáját. 

Gyakorlatilag egyfajta képírás ez. Ami számomra rendkívül érdekes, hiszen jómagam a vizuális kifejezésmódokkal működő művészetekhez vonzódom. Ez a sok-sok karakter pedig olyan mint megannyi kódolt képjel. Néha eljátszom a gondolataimban, hogy ez vagy az a szó mit jelenthet. Megpróbálok értelmet találni nekik a formák alapján. 

Néhány érdekesség, amit az taiwan-i tartózkodás ideje alatt találtam, persze nem tudományos igényességgel csak ahogy Móricka elképzeli. Szerencsémre találkoztam egy hölggyel az OISTAT rendezvényén, aki itt lakik, itt született, de sokáig dolgozott és élt Magyarországon ezért kiválóan beszélt magyarul. Tőle volt bátorságom megkérdezni egyet s mást a betűkkel kapcsolatban, mert ez egyre inkább kíváncsi tett engem mióta itt vagyok. 

Egyébként van néhány szó. A betűk nagyjából 4%-a, amik valódi képi ábrázolásból erednek. Amit úgy értek, hogy abból fejlődött ki, ahogyan valaha a kezdetben lerajzolták az adott jelenséget amit ábrázol. Nézzük például a Nap szót. Hasonlóan az európai csillagászati jelképrendszerhez, rajzoltak, hogy egy pont egy körben. Ezen is érdekes elgondolkodni, hogy vajon miért pont így ábrázolták. Persze mai fejjel ez logikusnak tűnhet, dehát kérem, honnan tudták több ezer évvel ezelőtt, hogy ennek a fényes égitestnek van egy központi magja? Bár az is lehet, hogy nem ezt fejezi ki, hanem azt, hogy egy centrum körül kering valami? De vajon melyik körül mi körül? A Nap van az ábra középpontjában, mint a Naprendszer központi csillaga? Vagy a Föld az, ahonnan nézve látszólagosan körbejár bennünket a forró égitest? Ha így nézzük a nap az a körvonal, ami a pont körül kering. Akárhogy is van, mindenképp valami korai tudásról árulkodik ez az ábrázolásmód, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a középkori Európában az a fajta szellemiség uralkodott, mely szerint "a Föld lapos és négy angyal tartja". Vagy mondhatnánk Galileit, aki az 1600-as években arra kényszerült, hogy visszavonja tanait, melyek a geocentrikus világkép helyett, a heliocentrikus világmodellt erősítik. Sőt Giordano Brunot halálra ítélték hasonló tiltott "eretnekségek" hirdetése miatt. Gondoljunk bele! Az 1600-as években már bőven túl vagyunk az úgynevezett reneszánsz világszellem kialakulását.
 Messzire jutottunk a betűktől. A lenti ábra mutatja, végül a nap szócska, hogy nyerte el mai formáját. 

Még néhány írásképi érdekességgel visszatérek! 

Az Írások 5.rész - Mustármag Élő Vízben

"Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen."

A fenti mondatokat Krisztus mondja Máté evangéliuma 5. fejezetében. Mi az, hogy "legkisebb parancsolatok"? Hogy taníthat valaki úgy, hogy közben megrontja a tanítást? Hogy kerül mégis mennybe? Hogy lesz valaki a "legkisebb"? Mit jelent a mennyben "legkisebbnek" lenni?

Ilyen kétségbeesett kérdésáradat tódult fejembe, mikor erre az egy versre pillantottam. Nem tudtam felfogni, miért mondja ezt Jézus így, és miért van ez egyáltalán benne a Bibliában? De azt hiszem valami fényt megláttam az alagút végén. 

A Biblia igazságait, nem úgy kell felfognunk, mint egy jóskönyvet. Mondván: valahol fölcsapom, aztán ami ott lesz, az nekem az éppen aktuális üzenet. Nem. Hanem az egészet meg kell ismerni. Ez persze nem két pillanat, de törekednünk kell rá. A Biblia minden egyes verse, még "e legkisebb parancsolatok közül" is mindig, mindenkinek aktuálisan szóló és érvényes üzenet. 

Persze vannak olyan kivételes esetek, amikor elvezet valamire a "felcsapós" módszer. Velem is előfordult már. De máskor az is megesett, hogy felcsapom a Könyvet valahol, és nem értek semmit. Ekkor általában kétségbe esem, jaj akkor most nincs mit üzenjen? Egy esetet tudok mondani, amikor ebben hatalmas csoda tudott megnyilvánulni. Óriási tévelygésben voltam, ezért ott helyben, azonnal kellett útmutatást kapjak. Gondolom én. Ezt majd talán egy másik bejegyzésben konkrétabban is leírom. 

De azt hiszem ez a ritkább eset. Na jó maradjunk abban, hogy én ezt tapasztaltam. Lehet, hogy másnak teljesen ellenkező a tapasztalata ebben. Ez "módszer" kérdése. Mindenki maga kell megvizsgálja. De akkor is! Ha Isten úgymond "számíthat rá", hogy el fogom olvasni a Könyvét - márpedig miért ne számítana? - akkor miért üzengetne mindig, egy "éppen aktuálisat", azáltal, hogy én fogom és valahol kinyitom az Írást.

Ezért nem szabad elszalasztani azt, hogy a Bibliát a legapróbb részletekig, módszeresen és szisztematikusan tanulmányozzuk. Ez persze egy örökké tartó folyamat lesz - de maga az Írás garantálja, hogy meglesz erre a lehetőség. :)

Na persze a SzentLélek vezetése alatt tegyük mindezt. Ezt nem is lehet eléggé hangsúlyózni. Mindig csak a Lélek vezérletével, aki "elvezet majd minden igazságra". Ha csak egy szép kultúrtörténeti vagy irodalmi tanulmányt szeretnénk készíteni a Bibliáról - megtehetjük ugyan, de semmit nem fog érni, ha a Lélek nélkül tesszük. Ha csak intellektuális örömöket keresünk - amit kétség kívül meg is ad - de nem az életet, akkor az egész halott ügy.

"De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra."

"Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot."

"Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek."

Ezek Jézus szavai.

"Vezéreld útamat a te igéd szerint"

Ekkor mindenezeknek beteljesedéseként elkezdődhet az emberben mindaz amit Krisztus így fogalmaz meg:

"...az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne."

"...mely elvezérel minden igazságra."

Hisz "Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek"

"Eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul."

Hogyan lehet lélekben és igazságban imádni Istent? Ez mit jelent?

"Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.

Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?"

Hogyan adhat élő vizet? Mi az, hogy élő víz?

Ez fantasztikus érzés! Elkezdem. Olvasok egy verset, ami elsőre semmitmondó, és aztán eszembe jut annak kapcsán egy újabb vers, mely egy más igehelyet idéz fel, és így szépen kikerekedik az egész aznapi történet, mely minden nap újra és újra meg kell szülessen bennem.

ÉLŐ VÍZ

Hogy lesz a csermelyből óceán?

Kérdésre újabb kérdés, kérdésre újabb kérdés.

Kérdéseinkre ne akarjunk azonnal választ rávágni, mert az könnyen zsákutcába vihet. Ne essünk bele újból, abba a hibába, melybe Ádám és Éva, mikor azonnali, "instant" választ akartak arra a kérdésre, hogy:

"Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?"

Látjuk mi lett az eredmény. S most "annak a gyümölcsnek a levét isszuk".

Visszatérve a samáriai asszonyhoz, azt hiszem Krisztus katonájának egyik legnagyobb boldogsága, ha a következőt hallja:

"Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus."

Az Írások/Ketuvim - 1.rész

A minap észrevettem az utcán, a kerítésünktől nem messze egy kis gyűrött, koszos cetlit a földön.

Volt rajta valami írás, olyan listaszerű. De még mielőtt lehajoltam volna, már távolról felismertem, hogy ez bizony Édesapám írása, pedig még el se olvastam mit tartalmaz. Bizonyos beszerezni való tárgyak listája volt, a munkavégzéshez.

Akiket ismerünk azoknak, valahogy felismerjük, megismerjük az írását is. Valószínűleg azért, mert a közeli ismeretségből kifolyólag gyakran figyeltük az illetőt írás közben, vagy láttuk már a keze alól kikerült, betűkkel telerótt papírtdarabot.

De lehet, hogy más is közre játszik, ezt most nem szándékozom felderíteni.

Az biztos, hogy talán száz közül is felismernéd!

Mindenesetre nagyon érdekes párhuzamot vonni Isten Írásával.

Jelen esetben ez külön azért is érdekes, mivel Édesapámról kezdtem beszélni. Az APA pedig nagyban befolyásolja a gyermek, később már felnőtt-gyermek istenképét. Jó vagy rossz irányban! Ezt nagyon fontos látni, ezért az apákon nagyon nagy a felelősség, de most nem erről gondoltam írni, talán majd máskor...

Tehát az Írások!

Vagy mondják még "Szent Írás" - jó ízesen, vagy szent iratok, netán Biblia!

De mi is ez? És mitől szent? Honnan tudjuk, hogy kitől van valójában?

Mint azt a fenti összefüggés mutatja, nagyon sokat segít ha ismerem az "Illetőt". Sőt ebben az esetben, ez különösen fontos, máskülönben az Írását csak holmi tankönyvek látom, vagy még annak se. Egy könyv a sok közül, semmi több.

Pedig mennyire, hogy több! Vagy mégsem?

Jakab azt írja: 

"szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket"

Micsoda? Ez már súlyos! Ez az ami megtarthatja a lelkünket?!

Pál pedig így szól:

"A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített."

Ha ismerjük Istent, azt is fel fogjuk ismerni amit mond, amit sugall, amit leír, vagy már le is írt. És viszont, Istennel mélyíteni az ismeretünket, kapcsolatunkat a Biblia segítségével érdemes. Ezt már kezdtem fejtegetni előző bejegyzésemben.

S miért épp a Biblia?

"Hiszen ezt is csak emberek írták!" 

"Ki tudja hol és hogyan változtatták meg!?"

"Ugyan már van egy csomó más szent könyv!"

"Na és mivan az apokrifekkel?"

Igen. Ezek jó kérdések, ne is szaladjunk el mellettük. De csak annyit tudok mondani, amennyit már megtapasztaltam. Ez azt hiszem normális. Jó ha van kérdés! Az a legjobb.

Először is azért ajánlanám a Bibliát, mert magam már tapasztaltam a hatását. Ez most nagyon rosszul hangzik, olyan mintha egy táplálékkiegészítőről beszélnék, de ez tényleg így van.

Erről most nem szeretnék többet, mert a magam tapasztalatát nagyon nehéz átadni, egy ilyen felületen, úgy, hogy az mégis élő legyen. Mondhatnék persze szép szavakat, csak úgy tűnnének mint a szappanbuborékok, még ha nem is azok. De majd egyszer talán... pontosabban miket beszélek, dehogyis... majdnem az összes eddigi bejegyzésem ebből táplálkozott...

Most, még mielőtt elszaladna velem a ló, (vagyis a billentyűzet)  itt az ideje, hogy megálljunk. Már így is kicsit bő lére eresztettem. 

Mi lenne, ha megint egy néhány részes cikk-sorozat írnék.

Hogy ne legyen túl fárasztó! :)

Addig még lehet gondolkodni, ezeken a kérdéseken, amiket eddig feltettünk, sőt újabbakon is!

Folyt. köv...