Ma reggel egész korán, 04 : 45 - kor már talpon voltam.
Elkezdtem Bibliát tanulmányozni.
Amiket olvastam: Zsoltárok könyve 27. fejezet és a Galatabeliekhez írott levél 6. része.
Fülem oly lusta a hallásra, pedig reméltem, hogy a korai csöndben sikerül elmélyülni, és meghallani, hogy mit is akar üzenni. Csak kavarognak a gondolatok.
Jézus sokszor említi: "akinek van füle a hallásra"
Ezek szerint nincs "fülem a hallásra"?
Sokszor csak bizonyos verseket tudok magamévá tenni. Ami úgy jól esik. Például a Zsoltár 27,14 vagy 31,25 kifejezetteten ilyen. "Bátorodjék a ti szívetek" Ezt azért jól eső érzés hallani.
Dehát ez így önkényes. Ez így olyan, mint egy svédasztalos reggeli, ahol kicsit csipegetek innen is, onnan is. Ahogy nekem szimpatikus. De ez így nem fair.
Jézus teste, Isten Igéje, az Élet Kenyere.
Vagyis a mindennapi betevő, amit egészen el kell fogyasztani - mindennap.
Galaták 6.7-8 -at például már nem tudtam felfogni.
Mi lehet számomra a jelentősége? Csak olvasom, egyetértek vele, szép, szép... de hogyan alkalmazzam a saját aktuális élethelyzetemre.
Isten üzenetei ugyanis mindig életbe vágóak és aktuálisak.
Mondhatnánk úgy is - kicsit csúnyán - hogy Isten nem "telefonbetyárkodik"
Nem értem.
"Ne tévelyegjetek..." ; "aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet".
Sajnos nem értem sokszor, hogy még miből kéne megtérni. Vagy inkább nem látom. Vagy csak nem akarom elfogadni? Jaj de rossz állapot! Olyan, mint egy patthelyzet!
Nagyon falánk lennék? Esetleg bálványaim vannak még mindig? De mi az?
A távcsövem? A csillagászat?
A gyűrűk ura? Az olvasás?
A számítógép? Az internet?
Az evés? A nassolás? A chips?
Önmagam? A lustaság? A mértéktelenség?
Lehet, hogy néha (gyakran) lusta vagyok! Ez igaz!
Meg még mértéktelen is. Sajnos e kettő együtt jár kéz a kézben.
Akkor itt az ideje, hogy "megszentelődjek"!
De hogyan?
Hit által! Dehát ez olyan hihetetlen?
Pedig épp ez lenne a Lényeg!
Hogyan lehetséges ez?
Lehet, hogy épp most olvastam...?
Olvastam...
vastam...
stam...
stam..stam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése