Vajon előbb megtaláltam és aztán kezdtem arra törekedni, hogy tanulja a formáiból, vagy előbb a formákat találtam meg és utána fedeztem fel őt.
Ez persze lehet, hogy hátrány mivel rányomja bélyegét arra amit csinálok, ha ez mondható hátránynak. Mindenesetre másolni másokat nem vezet mindig a helyes útra.
Talán beindítóként vagy tanítóként érdemes felhasználni a művészetét, hiszen olyan határozottsággal "hasítja" ki a festékből a térformákat, hogy szinte végigtapogatható a szemeddel. Mintha egy baltával formázná meg az alakjait, és emellett mégis hihetetlen érzékeny és finom.
Egy alkalommal mikor a Nemzeti Galériában a "Magyar vadak" című kiállításon az ő képeiből is volt egy-kettő a falakon, volt szerencsém egy térben tartózkodni ezekkel néhány óráig. Az egyik önarcképe és egy aktja volt kiállítva.
Hmmm... de jó érzés volt, végre szemtől szemben látni ennek a szegény
zseninek az alkotásait.Sajnos nagyon fiatalon meghalt, utolsó műveit egy szanatórium magányában készítette.
Pedig nagy ígérete volt a múlt század eleji magyar festészetnek. Az "expresszív monumentalitást" képviselte, és rokon vonásokat mutat Cézanne és a francia fauvizmus művészetével.
Mindenképp hasznos tanácsadó, mert ha megnézed a képeit, rögtön látható az amiről beszélek. Teljesen jól elkülönülnek a formák, az irányok
így kezdőként nagyon jó személetmódot tud adni a tér érzékeltetésének mikéntjéhez.
Ez persze lehet, hogy egy mankó, ami később már nem szükséges, és nem is ajánlott, de nekem nagyon sokat segít, vigyázva nehogy egy-az-egybe klónozzam az egészet.
Kár, hogy nagyon korán, 32 évesen meghalt, ki tudja hová juthatott volna még el.
De örüljünk annak amit a rövid idő alatt hátrahagyott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése