Önarckép

Korábban beszéltem már a festés jótékony hatásairól az önismeretet illetően. Nem véletlen, hogy ma már művészet-terápiát is alkalmaznak, bár pontosan nem tudom, hogy ez mit is jelent. Én megtaláltam a magam módszerét.
Annyira kitűnik minden jellemvonásom. Hiányosságaim, adottságaim, egyebek.
De mivel maga az általam létrehozott, vagy létrehozandó tárgy az ami feltárja hibáimat így nem is esik rosszul. Inkább olyan "objektív". Mintha csak annyit mondanék, például, hogy ez a fa lombhullató, kérge szürkésbarna, levelei kis fürtöket alkotnak stb. stb...
Egyik ilyen "hiány-betegségem", amiben azt hiszem magával a nagy Leonardo da Vincivel közösen szenvedünk (persze más más léptékekben :D) a dolgok be nem fejezése. Annyi-mindenbe belevágok, és aztán nem viszem végig. A kezdeti lelkesedés lankad, míg végül megelégszem az aktuális pillanatnyi állapottal, és már kezdem is a következőt, hogy aztán az is hasonló sorsra jusson. Persze lehet nem kell ilyen szigorúan venni ezt, mert ha egyazon témában több kép is készül, úgy az előző "befejezetlen" festményekkel járó összes tapasztalat már benne lesz a következőben. Így aztán az egész egy folyamattá terebélyesedik, aminek soha nincs vége, mert nem is lehet. És ez így számomra sokkal szimpatikusabb. De lehet, hogy most csak elfogult vagyok magammal szemben, és próbálok mentegetőzni, farigcsált vigaszokkal...:)

Könyvajánló

Nagyon szeretek könyveket ajánlani, és még jobban szeretem, amikor egy olyan könyvet olvashatok, amiről biztosan tudom, hogy ezt ahol csak lehet ajánlani fogom mindenkinek!

Íme itt van a következő:
A Lelkiismeret - Reisinger János

A hátsó borítón olvasható, hogy 1912 óta nem jelent meg önálló kötet hazánkban a lelkiismeretről, bár rengeteget használjuk, mint fogalmat. Hivatkozunk rá, mégsem vesszük elég komolyan, hogy a lelkiismeret törvénye a legegyetemesebb, amelynek követésétől függ emberségünk és boldogságunk.

Hihetetlenül olvasmányos, és nagyon szerteágazó írás a lelkiismeretről, akaratról, értelemről és ezek együttesen működő hármas fogatáról. De körüljárja a hit és a lelkiismeret kapcsolatait is. Olykor egészen egyszerű és gyakorlatias, néhol pedig már-már filozofikus magasságokban jár, erősen kell koncentrálni ahhoz, hogy egészen megértsük. Ezzel együtt, szerintem mindenki számára 100%-ban emészthető lelki eledel.

A szerző, aki egyébként valóban elég járatos az irodalomban, mint egy korábbi tanítványával - akit Theofilusnak nevez - lefolyt levelezése során tárja elénk gondolatait, melyeket az élettől, az életről és más íróktól, gondolkodóktól megtanult, magáévá tett - így nem kevés irodalmi utalás és idézet található sorai között. A fiatal, tudni vágyó, és élni óhajtó ifjú tanítvány, pedig mindig újabb kérdéseket vet fel, melyekről a válaszlevelekből utalásként értesülünk.
Egy-egy fejezet egy-egy levél.
Nagyon hamar végigolvasható, olvasmányossága és aktualitása miatt mindenki számára. De azt hiszem ahogy végigolvastam, kezdhetném is elölről, mert mint mondani szokás: "ismétlés a tudás atyja, vagy...anyja?!..., jaj nem is tudom.. ehh,.. na szóval egy kis ízelítő, pár sor:

"Az emberi élet legsajnálatosabb jelensége, hogy jót akarva is rosszat teszünk, vagy ami még ennél is súlyosabb: kifejezetten elkerülni akarva a rosszat, mégis mélyen beleesünk. A régi görögök az Oidipusz-történetbe foglalták bele ezt a tapasztalatot, és elkerülhetetlennek nyilvánították nemcsak az előbbit, de az utóbbit is, mindenki sorsában. Erre a mi is tovább élő felfogásra válaszol Jézus története, Jézus példája, Jézus evangéliuma. De csak annak válaszol, akit érdekel is ez. Másként Oidipusz története folytatódik változatlanul és vigasztalanul mindnyájunk életében.
Bizonyos életkor után sokan úgy érezhetik, hogy az őszinteség is azt sugallja: adjuk meg magunkat a kivédhetetlen sorsnak. Oidipusz történetével ugyanis telis-tele az élet, kedves Theofilusom."

Na végre

... megjött mire jutottam!
Hallottam egy Szibériában élő kis népcsoportról, akiknél óriási a medvekultusz. Mondáik között szerepel, mikor "leszállt a medve az égből", de az emberek nem ismerték fel, hogy ki is ő, és végül megölték, majd később rájöttek ki is volt ő valójában, és az ő halála tette számukra lehetővé az életet. Talán felmerülhet itt a gondolat, hogy "hát akkor ez is, meg Jézus is csak egy a sok hasonló vallási motívum közül." De megkockáztatnám, ezt a következtetést az ellenkező irányba fordítani. Ez a hasonlóság számomra inkább arra világít rá, hogy Isten még ott is jelen van ahol mi nem gondoljuk és az igazságnak egy részét kinyilvánítja azok számára is akik nem híresültek el úgy, mint Isten népe. Mert az mondja a próféta által az Úr:

Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemről neveztetett.

(Ez Károli Gáspár fordítása, ami talán a legjobbak egyike. Az újabb fordítás ugyanis teljesen másként értelmezi ezt a szöveget, mindenesetre érdemes néha több fordítást megnézni a helyes megértés végett. Akár idegen nyelvűeket is. )

Maga Pál írja hogy, mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök. Érdemes az egész fejezetet átolvasni, hogy tisztán lássunk. Világos, hogy rengeteg "természeti nép" létezett , és létezik hála Istennek mind a mai napig. Elég csak megnézni Az istenek a fejünkre estek című filmet, és máris láthatjuk, mennyivel szebb, ahogy az a kicsi busman bánik a környezetével, az állatokkal, a "civilizált" ember pedig eljön a bürokratikus és hatalmaskodó politikájával, és belerondít az egészbe, s ezt a szegény kis emberkét is megpróbálja beskatulyázni a törvényei és eljárásai közé. Persze ez csak egy film, de csak próbálom érzékeltetni, mi az amiről beszélek.

Tehát marad a kérdés, mi az, hogy valaki "jó", és lehetünk-e egyáltalán ilyenek Isten nélkül?
Nem kérdés, hogy ez nem egy követelménye Istennek, hanem egy következménye annak, hogy Vele járunk.
Azt elmondhatjuk, hogy minden jóság Istentől származik az emberben, még akkor is ha nem tud róla. És a különböző vallásokban, sőt még vallástalan emberek között is forgolódnak valóban tiszta emberek, akik mellett nem lehet csak úgy elmenni! Ez az ami összezavart.
Akkor most hol az "igazság", és mi az egyáltalán?
Isten ezek szerint még tudtunkon kívül is ad! "felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra"
De vajon tényleg csak Isten által lehet "jó" az ember?! Vagy ez csak a látszat?!
Nem olyan régen hallottam valamit, ami végre megadta nekem a választ. Jézus beszél két építőmesterről, akik ugyanolyan szép házat építettek ugyanolyan szép terméskő-ösvény vezetett a kaputól a bejáratig az üde-zöld, zsenge gyepen, ugyanolyan jól működött az automata garázs. A különbség csupán annyi, hogy az egyik nem volt hajlandó mélyen megalapozni és a homokra épített, a másik pedig mélyen leásott az igazságért, és a sziklára vetett alapot. Aztán... "jött az eső, és fújt a szél..."
Sőt, még pár perccel előtte azt is elmondja, hogy lesznek olyanok, akik az "Ő nevében" gyógyítanak, ördögűznek, prófétálnak...
Ő pedig így szól; "nem ismerlek titeket ti gonosztevők!"
Majd ezután kezdi az építőkről szóló példát; aki hallja a beszédemet és megtartja az olyan, mint a bölcs ember, aki kősziklára építette házát.
Aki pedig szintén hallja - ez nagyon fontos - de nem teszi, annak házát a szél, és az áradat elsodorja.

Mi tehát a vége mindennek?!
Számomra, aki megismertem az Igazságot, nincs más csak ez az Egyetlen. Ebben megnyugodhatok, és semmi értelme más után kutatni, hiszen már így is annyi bizonyosságom van. Persze az nem baj ha folyton kérdez az ember sőt, az visz előre, csak ne essünk át a másik ló túloldalára, ami az örökös kételkedés. De ez a veszély nem áll fenn!
Aki megismertem Jézus, mint Megváltó tanításait, nem vegyíthetem tegyük fel Buddha tanaival, mert egyrészt az előző önmagában teljes, másrészt pedig saját magammal kerülök ellentmondásba! Pontosan ahogy Pál mondja: El nem hagyván a magunk gyülekezetét,...

Isten nem személyválogató!
Ehhez megint csak Pál írását említhetem(klikk az olvasáshoz). Különösen a 11-16. verseket ajánlom gondolkodáshoz. Ezért annak, aki nem ismeri, vagy csak részben ismeri, mert nem volt alkalma, hogy megismerje, vagy mert félrevezették nem róhatja fel a tudatlanságot. Hanem az lesz neki igazság amennyit megismert, és betöltött!
Egy út van azoknak is akik "semmit" nem ismernek: a lelkiismeret!!! Az mindenkinek van/volt/lesz.

Még további...??

Hú de meglepődtem, mikor azt láttam, hogy hirtelen 3 hozzászólás is érkezett, a bejegyzéshez, amit még nem sokkal előbb írtam.
Nagyon örülök ennek a diskurzusnak, a kérdéseknek, a válaszoknak ami lehetővé tesz egy kis közös gondolkodást! Éljen... :)

...és huuhh...

...most megint koncentrálnom kell, hogy magam is teljességgel és kellő alázattal jelen tudjak lenni a beszélgetésben. Úgy tűnik, hogy az a néhány kimaradt gondolat, amit eme későbbi bejegyzésben szándékoztam leírni, olyan űrt támasztott, hogy... egyszer csak a blog írni kezdte saját magát! Csodálatos! :) Köszönöm!
Sokat gondolkodtam, vajon folytassam-e ezt az eszmefuttatást? Nem mondtak-e már el mindent az előttem hozzászólók? Vagy aktuális-e ezek után az a kicsi ami bent rekedt? Feloldhatóak-e az egymás után tóduló kérdések, válaszok és kérdések, újabb válaszok és...kérdések és válaszok közötti feszültségek? Vagy ugyanoda lyukadunk ki egy kérdés megválaszolásával, mintha el se kezdtük volna? Megint az első kérdéshez. De akkor vessük sutba az egészet?

Legjobb, ha itt most nem írok rögtön, hanem imádkozom Isten vezetéséért, kellő alázatért, és tisztánlátásért a gondolat folytatását/befejezését illetően. De azért szólj hozzá!

További...

Most megint megpróbálom leírni, mi is az amit válaszként kaptam kérdésemre, ami régóta foglalkoztat. Azért jó érzés azt tudni, hogy valaki látja, min jár az agyam, és képes párbeszédbe elegyedni velem, ráadásul ez a valaki az egész univerzumot, vagy univerzumokat átlátja, mégis van gondja arra, hogy én, a porszemnek is csak részecskéje, miken gyötröm magam, ezen az aprócska bolygón.

Az előző cikkben csak utaltam rá, de végül nem írtam le.
Ahhoz, hogy ezt a bejegyzést teljességében lássuk, érdemes megnézni ezt a korábbit.
Most nekem is össze kell szednem magam, hogy mi is volt, jaj....

Á igen, különböző vallások, szép eszmerendszerek, és ezek követői, hasonlóságok, kegyes élet stb, stb...
Talán már a lelkiismeretet is pedzegettem.

Ja igen a végkövetkeztetés végül az volt, hogy miért foglalkozom én különféle vallásokkal, amikor nekem magamnak van szükségem megtérésre?! Láthattuk a Nikodémus - Zoli analógiát.:)

Hogyan üdvözítheti Krisztus azokat, akik nem fogadták el Őt, mint Megváltót, de ugyanakkor gyönyörű életet élnek, ami mellett nem mehetünk el csakúgy? Miközben azt mondja Jeshua: "Én vagyok az út, az igazság és az élet..." Mi lesz velük jajj!! Pedig olyan jó emberek!!! (Tudom, a kegyesség és jóság senkit nem ment meg önmagában, ez csupán egy következmény, de ez megint megérne több sort, úgyhogy talán később erről.)
Ugye, buta kérdés... vagy inkább ismerős? mégis... Aztán azt gondoltam, hogy miért akarom Istent bezárni egy templom falai közé. Miért ne tudná, Ő a tibetben élő nomád törzs tagjait éppen úgy felemelni, mint engem? Mintha Ő nem lenne legalább 1000-szer (most keveset mondtam) olyan kreatív, mint én. Végülis rá mondjuk, hogy CREATOR!!:)

Tehát belenyugodtam ebbe a következtetésbe, és még egy gyönyörű verset is találtam ezt alátámasztandó:
"Miképen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképen nem tudod az Istennek dolgát, a ki mindeneket cselekszik."
Szerintem csodálatos, és hihetetlenül szemléletes.
Mikor ebbe belenyugodtam - fontos, hogy nem beletörődtem - azután láttam azt, hogy innen-onnan válaszokat kapok. Mintha egy puzzle elemeit kéne összeilleszteni. Gyönyörű.

Volt még egy kérdés. Miért nem találkozik Jézus más vallások képviselőivel? Amiből tudhatnám, hogy magam is hogy álljak a kérdéshez. Mert azért az Írásnak ugyanolyan tekintélye volt egy farizeusnál, mint egy vámszedőnél. Tehát volt egy közös alap, amit senki nem vitatott. Na jó, hazudnék ha azt mondom nem voltak vitás kérdések. De maga az Írás az elfogadott volt.

De...és itt jön az újdonság! Amit csak akkor fedezhettem fel, miután képes voltam elengedni a kétségeimet.
Nem teljesen igaz, hogy Jézus nem találkozik más "vallásúakkal". (Nem szeretem ezt a szót így használni, azért tettem idézőjelbe.) Ha jobban tetszik más "kultúrkörből" származó! Azelőtt valahogy elkerülte ez a figyelmemet!

Rögtön születésekor jöttek hozzá "napkeletről bölcsek". Ki tudja vajon mifélék, honnan tudták, hogy most fog születni, hol olvasták vagy miből jöttek rá, hogy ki Ő és mikor jön, és mit fog tenni? Nem tudjuk! De előbb ott voltak, mint bármelyik helyi előkelőség! Gondoljuk csak el! Vagyonos és bölcs emberek, csilli-villi ruhákban, karavánon eljönnek, hogy lássák ezt a csecsemőt, egy istállónak kikiáltott barlangban vagy kunyhóban, a széna között, az egyik piciny településen. Nem tudom, mondták-e egymásnak, mikor leszálltak a lóról, tevéről: "Te figyelj már, jó helyen járunk?!"
De valószínűleg, biztosak voltak a dolgukban, és nem tévesztette meg őket a külcsín hiánya.
Nézzük csak meg mi is történik itt! Eljön az akihez a ígéretek fűződtek, és a nép kihez elsőként küldetett nem jelenik meg reprezentálva magát. Úgy értem nem járulnak hozzá vezető emberek, akik az Írásokat forgatják, "ismerik". Vagyis én, mint "farizeus" - ahogy az előző bejegyzésben erre rájöttem - nem sok érdeklődést mutatok a hozzám küldött Megváltóhoz, mert a magam által kovácsolt elméletek kötnek le. Viszont az "idegen" vagy "más vallású" bölcsek, akiktől nem várnám, emberi logikával, hogy ilyet tegyenek megelőznek engem abban, hogy tisztüket tegyék Jézusnál. Akkor most, hogy van ez?
A napkeleti bölcseknek nem volt probléma az, hogy a Megváltó, a "királyok Királya, uraknak Ura", vagy nem tudom, hogy gondoltak rá, egy egész más vallási környezetben születik meg. Ők őszintén kutattak, kaptak egy sugallatot, kinyilatkoztatást Istentől, aztán elindultak és mentek... Követték a "csillagot".

Később, már szolgálata idején jöttek Jézushoz görögök. Napnyugatról!
"Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen" Ők aztán tényleg teljesen más eszmei háttérrel rendelkeztek, mégis tudni óhajtották az igazságot a Messiásról... "látni akarjuk a Jézust"
Most befejezésül, (bár még lenne itt valami de ezt majd később) hadd idézzek pár sort egy könyvből, melyet már korábban ajánlottam:
Amikor egykor a napkeleti bölcsek eljöttek, hogy megtalálják Krisztust, földi élete kezdetén, úgy jöttek most élete végén ezek az emberek Nyugatról. Krisztus születésekor a zsidók olyannyira elfoglaltak voltak saját nagyravágyó terveikkel, hogy nem vettek tudomást jöveteléről. A mágusok pogány földről jöttek a bölcsőhöz ajándékaikkal, hogy imádják a Megváltót. Ugyanígy ezek a görögök a nemzeteket, törzseket, a világ népeit képviselték, mikor eljöttek, hogy lássák Jézust. Ugyanígy minden kor és minden föld népeit vonzani fogja a Megváltó keresztje. Így "sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában"