Kérdés: Krisztus meghalt?

Hogyan lett Jézus emberré?

Hogyan halhatott meg, mint Isten!?

Hogyan győzte le a halált?

Hogyan, ki vagy mi által támadt fel?

Jézus azért lett emberré, hogy meghalhasson! (Róma 8,3)

Az isteni mivolta mellett, emberi lényege elég volt ahhoz, hogy a sírba szálljon? Ezek szerint nem a saját hatalma, hanem Isten volt az, aki Őt feltámasztotta. Ha pedig ez így van, akkor ugyanúgy támaszt fel minket is. "...ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által." 

 Ha pedig Krisztus nem a maga isteni ereje által támadt fel, akkor minden mást, amit "cselekedett", az Atya hatalma vitt véghez benne és általa.

"Én semmit sem cselekedhetem magamtól,... nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét."

Vagyis ha igaz az, hogy Krisztus, a "Mintakép", (Róma 8,29) az Isten Lelke által támadt fel, akkor ugyanennek a Léleknek, a Jézus élete folyamán történt megnyilvánulásai ugyanúgy megjelennek a mi életünkben is.  Hiszen Ő a Mintakép. (Ján 14,12) Mert azt is mondja Jelenések könyvében: 

"Aki győz megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében."

Hogyan? Aki győz? Amint én is győztem?

Hogy lehet, hogy nem követett el bűnt?

Minek köszönhető ez?
Vajon ezt mondhatnánk csodának?

Vagy csupán mert Isten Fia volt?

Ha egy ember nem követ el bűnt azt mondhatnánk csodának? Lehet ilyen? Vagy ez rögtön gúny, nevetség és  hamis alázat mögé bújt, irigységből táplálkozó farizeusi megvetés tárgya lesz? Nem így volt Jézus?

Mit jelent Lélek szerint élni?

Meddig mentegethetjük magunkat?

Ha valójában nem is halt meg Krisztus, ha nem tudott volna végérvényesen meghalni, ha nem lett volna tétje az Ő küldetésének vagy ha nem történhetett volna másként is, mint ahogy történt, ha nem tudott volna véteni, hibázni, akkor az egész csak egy hazug színjáték!

De ha igen...  márpedig Isten tudomásom szerint nem szokott hazudni! Így tehát "mindent egy lapra tett fel", amikor úgy döntött, hogy emberré lesz, annak minden rákfenéjével együtt. Isten Fia olyan alakot öltött, amelyről azt írja Pál, hogy "Isten törvényének nem engedelmeskedik, MERT NEM IS TEHETI."  Micsoda paradoxon. Isten oly testben, mely nem tud az Ő törvényével összhangban élni. Elég erős hátrányból indul tehát a küzdelemben. Ahogy mi mindnyájan a Föld nevű bolygón. "Mivel pedig MI test és vér részesei vagyunk, ő is hozzánk hasonlóan részese lett ezeknek. Mert nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel. Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie testvéreihez", vagyis hozzánk, akiket testvéreinek szólít. De a "hasonlóság" helyett sokkal pontosabb azt mondani "azonosság". Mindenben pontosan azonosnak kellett lennie testvéreihez, hogy Minta lehessen.  (Fil 2, 6-8)

Ez esetben nincs többé mivel mentegetőznünk! A kérdés fel van téve. Nincs többé privát kényelem.

Hogyan győzhetünk tehát? "..amint én is győztem

Így talán a válasz is adva van:

"Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért...!"

Az ember tragédiája

Most erre mit mondjak...?

Az első jaj

„A második angyal is trombitált,

és mint egy tűzzel égő nagy hegy

vetteték a tengerbe; és a tengernek harmadrésze

vérré lőn;

És meghala a tengerben lévő

teremtett állatok harmadrésze,

a melyekben élet vala…”

/Jelenések könyve 8,8-9/

Én nem tudom... nem szeretem az erőltetett magyarázatokat és jelentéseket a Bibliára vonatkozóan, de ez a mostani katasztrófa fájdalmasan a szívembe hasított, és óhatatlanul a fenti igeszakasz jut az eszembe. Persze ezt sem gondolom, hogy rá kéne erőltetni, csak hát...

Nevezetesen a kolontáli vörös iszap elszabadulásáról beszélek.

Tudni kell ehhez, hogy én egy Veszprém „Megyében” található, a katasztrófa sújtotta területtől körülbelül 50 km távolságban elhelyezkedő kicsiny falucskában töltöttem boldog gyermekéveim, ezt is tekintem „szülőhazámnak”, jóllehet az papírforma szerint Budapest.

S azt kell látnom, hogy most már nem csak távoli országokból jönnek katasztrófák hírei, hanem kis hazámból, a legszűkebb értelemben. Pontosan arról a területről, ahol a szívem van, ami addig a béke, nyugalom és biztonság szigete volt számomra.

A Megye! Az én drága Megyém! A sötétség felhői már ott is tornyosulni látszanak, hogy a pusztulás felé vezessenek mindent, ami még jó volt ebben a világban!

De nem csak ökológiai téren, hanem lelkileg, erkölcsi értelemben is…

Ami addig biztosnak, tűnt, ahol addig úgy gondoltuk nyugalomban és békében lehetünk, most, mint a cölöpház - melynek tartóoszlopait a víz sodrása lassan, majd egyre gyorsuló ütemben, de végül teljességgel kimossa az épület alól, hogy aztán az egész szerkezet hatalmas robajjal omoljon a vízbe - elenyészik az elmúlás iszapos sodrában.

Ilyenkor vérzik a szív! Felkiáltok! Fájdalom!

Nincs többé! Semmi nem a régi már! S nem tér vissza „soha már”!

Béke és biztonság?! Nem lesz sehol! Ha most még úgy is tűnik…

Már nem a régi a Megye, Frodó!

Ha békében, ölbe tett kézzel akarsz ülni, most talán még megteheted! Elhitetheted még magaddal, hogy minden rendben lesz. De előbb-utóbb…sűrűsödik a sötétség...

A Megye is megszűnik olyan lenni mint volt…
Kicsit úgy érzem magam, mint A gyűrűk urában... Mikor a kis hobbitoknak fel kellett ismerni, hogy ha még távolinak is tűnik, végül elér a rombolás hozzájuk is!

Magad kell hordozd a Gyűrűt, Frodo! Mert eljön a pusztulás hamar. De hogyan és miként? 
S mi ez a gyűrű? Nagyon sokat gondolkodtam már ezen. Hiszen én magam ezt nem tudom véghez vinni! Az is kérdés tehát, ki az Igazi GyűrűHordozó? Bárcsak eljönne már…a Szabadító!

Hiszen ki hozhat békét?!

Ha megkeressük a felelősöket, hogy jól megbüntessük őket, vagy hozunk egy újabb törvényt, mit oldunk meg? Ami megtörtént nem lehet semmivé tenni!

S ha ez nekem ily fájdalom, mit élhet át az, aki a hozzátartozóját veszítette el?

Nagyon várom már, hogy eljöjjön a Szabadító! De bárcsak többünknek lenne Reménység!

Bárcsak…

Hisz nem kér sokat, csak, hogy ismerd meg, higgyj Őbenne, szeresd, s ha szereted, parancsolatait megtartod.

„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak!”

„Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképen én szerettelek titeket.

Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja a barátaiért.”

Ő pedig mindent ad, de nem mint jutalmat, amelyet jól megérdemelsz, hanem ajándékként.

Nem kell (nem is lehet) érte megdolgozni!

„Mert a bűn zsoldja halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet!”

A Halál mintegy fizetségként adja, amiért „megdolgoztál”, Isten pedig ajándékként adja az Életet, ingyen…

Mert „akié a Fiú azé az élet”

S mégsem fogadjuk el!? Még aki vallja sem várja igazán!

Hisz ezért jött hozzánk! Hogy békét és életet adjon, amelybe Ő teremtett, de mi eljátszottuk. Hogy visszaadhassa közvetlen jelenlétét, elvesztett Földünket, ami most láthatjuk hol tart! Nem lehet igaz, hogy kialakult az élet, hogy aztán cél nélkül tengődjön, valamit fejlődjön, csak úgy véletlenül és azután pusztulásba torkolljon.

Ez teljesen értelmetlen!

Ez csak logika, semmi más!

"A halál minden életet értelmetlenné tesz."

De akkor miért lett élet?!

Ez olyan mintha elkezdenénk egy mondatot, hogy aztán…


Ilyen…

Kérlek hallgasd meg! Csak egyszer!

Olvasd el amit akart, amiért eljött, és mi a célja!

Ne utasítsd el rögtön, mielőtt meg se néznéd az Ő Igéjét azzal az indokkal, hogy „azt is emberek írták”.

Persze, hogy emberek írták le, mert kik által szóljon az emberekhez? A bálnák nyelvét nem értjük, ha mégoly szép is. Isten azért választott embereket, hogy rajtuk keresztül az emberek számára érthető logikával fejezze ki gondolatait. Tégy meg annyit, hogy odafigyelsz, hogy megértsd. Ha elsőre furán fog is hangzani, meglásd – ha nem adod fel – látni és érezni fogod, ahogy megszólít és átjár az "Élő Víz", 
„Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.”

Nem a levegőbe beszélek, mert megtapasztaltam már ezt…és hihetetlen…

Azután, "amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből."

A sötétség sem tart örökké – ahogy Samu is megmondta.

Tapasztalni fogod Isten (újjá)teremtő hatalmának működését, aki így szól:

"Legyen világosság : és lőn világosság..."