Kérdés

"És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok."

A fenti felszólítást olvasom ma reggel a Bibliámban. Tegnap azonban még azon gyötrődtem vajon érdemes-e minden feladatomat lelkiismeretesen elvégezni. Hiszen, úgyis kárba vész az egész. Mi végre tehát? Ezek szerint viszont igenis lelkiismeretesen, "lélekből" kellene cselekednem! Mintha Isten számára csinálnék mindent! De segíteni is fog benne? Vagy hitetlen vagyok?

Épp ennek a fejezetnek az elején pedig így szól:

"Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel."

"Törődjetek!" Mit jelent törődni? Törni, törekedni?

Mi a földi és mi az odafelvaló?

Valamit teszel az Úrnak - az Odafelvalónak tegyed!

De mi lesz ha a sok feladat és elfoglaltság közepette, melyet lelkiismeretesen végzek, elvész az Istennel való Kapcsolat? 
Épp arra nem jut idő!?

Jézus azt mondja: 

"Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek."

Ez lenne az "odafelvaló"? "Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja."

Ez így van! Nagyonis szeretnék nem aggodalmaskodni! Dehát muszáj, már ma meg kell terveznem, hogy holnap mit teszek, ha nem szeretnék kifutni az időből. Ennek a bejegyzésnek a megírása most benne volt a tervben Zoli? Persze lehet, hogy ez az időhiány abnormális! Nem tudom! De mi végre akkor ez az egész? Mégis mi végre?