Néhány napon már túl vagyunk itt Taiwanban. Nagyszerű emberekkel találkoztunk már eddig is, és találkozunk nap mint nap.
Milyen lehet itt lakni?
Taipei csodaszép város, a metró közlekedése nagyon jól strukturált. Az aluljárók rendszere is fantasztikus, nagyon átgondolt és áttekinthető. Gyakorlatilag egy alsó tagozatos sem tudna eltévedni ha tud olvasni és ismeri a színeket. Kék, piros, sárga, zöld és barna vonal létezik. Ja és narancs meg rózsaszín. Az egész olyan mint egy város a város alatt - Alsóváros. Tele boltokkal. A mosdók csillognak a tisztaságtól, és nem ül ott egy néni kötött mellénykében, akinek a 100-ast kell a kezébe tenni. Viszont ha szemüvegtokot vagy részletes nyomtatott várostérképet szeretnél vásárolni, akkor ne Taipeiben keresgélj. Bár a metrók információs pultjainál kapható ingyenesen egy kis brossúra, amelyen egy turista térkép látható, de ez egyrészt nem tartalmazza az egész várost, illetve nincs rajta minden utca. Így ez alapján nagyon észnél kell lenni, ha az ember feljön a metróból, hogy be tudja tájolni magát. Egyébként a járókelők nagyon segítőkészek, még akkor is ha ők maguk sem tudják, merre van az amit mi keresünk valójában. Ez nagyon megható. :)
Az ittlétünk óra szeretnék egy szemüvegtokot, de eddig még nem sikerült beszerezni. Illetve de. Csodálatos módon. Ha bemész egy szemüvegboltba, vagy egy optikushoz, ahol a kirakatban figyel egy halom okuláré, ne gondold naivan, hogy itt biztos kapsz majd tokot is hozzá. Nem árulnak ilyen portékát.
Ellenben mikor az egyik hatalmas üzletközpontban, egy kedves eladó hölgyet megkérdeztem, hogy hol találhatok itt ilyesmit, elkezdte kinyitni a saját táskáját, és azt mondta, hogy nekem adja az övét, "Free of charge" Tessék?!! Óriási meglepetésben volt részem. Egyrészt ha még egy Halál Csillag méretű plázában sem kapható szemüvegtok Taipeiben, akkor a néni honnan szerezte a sajátját? Másrészt, hogy lehetnek itt ilyen kedvesek az emberek? :) Először "lányos zavaromban" elkezdtem udvariaskodva szabadkozni, hogy "Nagyon kedves, dehát azért a sajátját azért mégse adja már ide, meg hát így, meg úgy..."
De láttam az arcán, hogy ha nem fogadom el ezt a szívességet, akkor igen-igen megbánthatom, ezért aztán hamar meggondoltam maga és köszöntem szépen. Meg valóban örültem is neki. Azt viszont sajnálom, hogy elfelejtettem megkérdezni ő hol vásárolta ezt?
Ez most már örök rejtély marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése