2010. július 25., vasárnap

"Egy Gyűrű..."


Örömmel szeretném bitekbe foglalni a kedves hírt, hogy ezennel eljegyzéssel pecsételtük meg kapcsolatunkat a Kedvesemmel.


Nagyon szép történet!
Álltunk a Domboldalon. A Nap-révész éppen alászállni készült hogy megkezdje túlvilági útját a homályban, és aztán Új Reggellel ébresszen minket, itt e földi létben kerengőket. Talpunk alatt a zöld pázsit is mintha egy utolsó nagy lélegzetet vett volna a lemenő aranykorong fényhajszálaiból, a szívem pedig kalapálni kezdett...


A pulzusom emelkedése érezhető volt, így aztán Párom megkérdezte, hogy miért ver ennyire. Erre egy kis versikével válaszoltam, majd kivettem tarsolyomból az addig ott türelmetlenül lapuló kis ékszert.

Ahogy a Nyugvó Nap rákacsintott a Gyűrűre, az viszonzásként vidáman ragyogott fel, mint újonnan születő Csillag az Univerzumban...

1 megjegyzés:

  1. És végre! Kimondtátok az igent... Megvallom, felkutattam ezt a bejegyzést, bár olvastam annak idején, de reménykedtem titokban, hogy itt lesz a vers. De pssszt! Az csak Nellinek szól!

    VálaszTörlés