2010. május 25., kedd

"Hol a boldogság mostanában...?"

Természetközeli, hasznos munkában - válaszolnám most én ezt Petőfinek. Persze az ő verziója is áll, csak az egy más élethelyzetre.
Végre itthon. Végre vidéken. Végre majdnem minden olyan volt mint régen! Mint az "aranykorban". Az én aranykoromban... :)
"...egy szárny suhant felettem, s felém hajolt az, amit eltemettem rég, a gyerekkor."

A hétvégén vidéken voltam, és már már elveszettnek hitt barátokkal találkoztam. Értsd jól. Ezt most nem úgy gondolom, hogy rég nem láttuk egymást, hanem máshogy.
Tudod van az úgy, hogy ismeritek egymást, sőt nagyon jó barátok vagytok, aztán valamiért távol kerültök egymástól, más az érdeklődés, mások a problémák, és mint két fa melyet csemetekorban szétültetnek egészen más irányban növekedtek. És bár találkoztok, még sincs annyi idő, hogy újból kialakuljon a régi kapcsolat. Ilyenkor jön az, hogy" milyen idő volt a héten, bla bla..."

Kint voltunk Édesapámmal az erdőben levő méhesünkben. Csodálatos állatkák, gyönyörűen működnek. Apám csak úgy fogalmazott, mintha kezet fogna az Istennel, mikor velük dolgozik.
Szóval ott voltunk az erdőben, a méhek körülöttünk döngicséltek. Épp azt vizsgáltuk, milyen az utánpótlás.
Eközben pedig az előbb említett "rég nem látott barátok" a faluban lévő házunk kőműves, kertgondozási és egyéb átalakítási munkáit végezték, mivel úgy határoztunk családilag, hogy az oly sokszor eladásra szánt kis vidéki kajibát mégis végérvényesen megtartjuk. Véget vetve ezzel a bizonytalanságnak ama kérdést illetően, hogy elvágjuk-e a gyermekkoromnak, sőt gyökereimnek is otthont adó világgal való kapcsolatunk anyagi vonzatát vagy sem. Sem!

Szóval jól esett tudni, hogy a barátok "jó helyen" vannak én pedig Édsapámmal "bogarászom" az erdő széli kis ligetesben, míg a méhek körülzsonganak. Barátnőm otthon Édesanyámmal szorgoskodik a házimunkában, a Sógorom, pedig felénk tart a faluból.

Na és ahogy odakint a méhesben munkálkodtunk EGYÜTT, és ezek a gondolatok siklottak át elmémen, egyszer csak az jutott eszembe, hogy: "Boldogság"; az a nagybetűs. De nem csak mint érzés, mint állapot, hanem... szóval, hogy "akkor ezt most meg kell élni" "tudatosan". Mint ahogyan Besenyő TT. István, azaz Besenyő Tudatosan Táplálkozó István tudatosan táplálkozik, mert a sütemény fogyasztása közben végig tudja, hogy eszik!!

"Helló, Zoli, halihó valami ilyesmi az amit ez a bűvös szó takar. akkor most tessék szépen értékelni, és elmélyülni a pillanatban." - szólt a "hang".
Mesés, már-már "giccses". De mégsem, mert nagyon fontos volt odafigyelni, hogy ne csak úgy észrevétlenül illanjanak el ezek a percek, hanem legyen lenyomata. Jaaj, remélem elég plasztikusan le tudtam írni. No persze, úgyis átélni kell ezt, nem olvasni, tudom. Azért remélem valamit sikerült átszűrni, és lesz még ilyen...


"És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
"

5 megjegyzés:

  1. Na végre, tessék sűrűbben postolni. :D heti egyet legalább, mert ugyan én RSS feedet használok, és látom, ha van új, de így mások leszoknak a blogod látogatásáról. :D

    VálaszTörlés
  2. A szívemből beszélsz, Zoli. :) Ezt érzem, akárhányszor eljutok a szüleimhez - szintén vidékre. Ugyan nem megyek ki a méhekhez, mert azok nálunk nincsenek (legalábbis nem olyan státuszban, mint nálatok), csak lemegyek a Balaton-partra, és nézem a vizet. És boldog vagyok. És ott érzem magam otthon. Leírhatatlan és megfoghatatlan érzés. Ami sok-sok éven keresztül természetes volt, az most olyan, mint a karácsony. Nagyon ritkán jön el, de heteken keresztül készülsz rá, és minden porcikádban érzed az ünnepet, a különlegességet.
    Köszi, hogy írtál! :)

    VálaszTörlés
  3. néha egészen meglepő dolgokhoz kötődik az otthon-érzés. azt hihetném, hogy kellemes emlékekhez, a családhoz, viszont van, hogy sosem látott helyekhez. szükségem van egy pszichológusra... szeretem a tiszta naivitásod. ha a boldogság helye a kérdés, nálad ott van.

    VálaszTörlés
  4. Úgy örülök, mikor vidékről hazajőve látom a hozzászólásokat, köszi!!!
    Egyébként egy pszichológust tudok :) itt van a linkje az oldalsávon :D

    VálaszTörlés
  5. Egyébként Andi, az a "nézem a vizet" - életérzés teljes mértékben megvan, és hatalmas. Épp mostanában történt. "Régen" nem gondoltam volna, hogy ez ennyi-mindent nyújthat. Na majd erről is írok talán valamit, tök jó, hogy mondtad :)

    VálaszTörlés